A szív és a tehetség harmóniájából erő születik – a Pengető Minikonferencia kerekasztal-beszélgetése
A szerdán megrendezett Pengető Minikonferencia kerekasztal-szekciójában a vendégek arról beszéltek, hogy fontos a jó és professzionálisan megalkotott zene, de az előadó átalakult szíve és élete nélkül ez soha nem lesz egész. Fontos, hogy az egyház figyelmet tudjon fordítani a világi zenészekre is. Vannak olyanok, akik belső átalakuláson mennek keresztül, és talán nem teljesen tudatosan kiáltanak fel a mélyből segítségért. Ilyen helyzetekben is az önfeladás nélküli párbeszédre van szükség, az életvitel felmutatása mellett – hangsúlyozták a meghívott előadók: Horváth Gergely, a Klasszik Rádió Reggeli műsorának vezetője, Déri András, az Operaház meghívott karmestere, Sztankó Attila egyházzenész pap, valamint Gável Gellért gitárművész és keresztény könnyűzenei előadó.
Arra a kérdésre, hogy hogyan kell viszonyulni egyházi részről ahhoz a jelenséghez, amikor világi ismert előadók lelki változáson mennek keresztül, és elkezdenek direkten vagy indirekten énekelni Istennek vagy valakinek, akit talán meg sem tudnának nevezni, Horváth Gergely, a Klasszik Rádió Reggeli műsorvezetője azt felelte, hogy nagy alázattal és türelemmel, szeretettel kell az ilyen megnyilvánulásokat fogadni. Talán nem mondható el, hogy valaki Jézus Krisztust szólítja meg, de valamit keres a szívében, ami több. A „mélyből kiáltó énekeket” be kell tudnia fogadni az egyház közösségének. Egy adott előadás képes üzenetet váltani akár ugyanazzal a szöveggel a szív belső változása miatt. 
– Ezekkel az előadókkal fontos a párbeszéd megteremtése. A világi zenészek közül nagyon sokan keresők. Istent keresik őszintén, még akkor is, ha ezt ilyen pontossággal nem tudják megfogalmazni. Az ilyen nyitottságú zenészekkel fontos a dialógus ápolása. Ebben a könnyűzene hidat tud képezni. Az önfeladás nélküli párbeszédre van szükség, az életvitel felmutatása mellett – mondta el a konferencia résztvevőinek a műsorvezető, a popkultúra történetének szakértője.
Soltész Miklós a Vasárnap.hu konferenciáján: A keresztény könnyűzene fontos
– A könnyűzene mint behatárolás számomra értelmezhetetlen – vélekedett Déri András, az Operaház vendégkarmestere, aki szerint zene van, amely vagy szép vagy nem. Ehhez pedig fontos, hogy meglegyenek az arányok, a színek világa nyűgözze le a hallgatót, mint egy festmény esetében. – Nagyon érdekes megvizsgálni a névtelenség kérdését az egyes alkotók esetében – tette hozzá. – Annak idején a népdalok, népénekek szerzőiről nem lehetett tudni semmit. Így terjedtek el ezek a művek. Ha például J. S. Bach nem tette oda a műveihez a nevét, akkor ma hogyan viszonyulnánk a darabjaihoz, amelyek önmagukban gyönyörűek? A jövő kérdése abban áll, hogy tudunk-e majd úgy alkotni, hogy közben névtelenek maradunk – jegyezte meg a karmester és karnagy. 
– Tisztázzuk rögtön, hogy a keresztény könnyűzene az egyházban nem számít eretnekségnek – szögezte le hozzászólása legelején Sztankó Attila egyházzenész pap arra a kérdésre válaszolva, hogy az egyházban, a liturgiában van-e helye a könnyűzenei megszólalásoknak. – A zsinati dokumentumok kifejezetten a liturgikus zenéről beszélnek. Hogy milyen zene szóljon a liturgián belül – tette hozzá. – A zsinati dokumentumok útmutatásait ki így értelmezi, ki pedig amúgy, ezért ezt nem tudjuk ráhúzni adott helyzetekre. A liturgián belül megszólaló zene a liturgiához alkalmazkodik elsősorban szövegében. A zene megformálásában, szövegében alkalmazkodik a liturgikus cselekményhez olyan módon, hogy a nép tevékenyen és gyümölcsözően tudjon benne részt venni. Ennek a zenének meg kell tudnia szentelni az embert. A megszentelés forrása nem az individuum. Az egész közösséget be kell tudni vonni. A liturgiában zenei szolgálatot ellátók nem magukat adják elő, hanem az Isten szavát teljes alázatban. Karizmatikus módon aláveti magát a szentnek – mondta. 
Az egyházzenész pap kijelentette, a keresztény könnyűzenére egyértelműen szükség van, nem is akármilyen minőségben. – Az élet minden területére igaz ez a megállapítás, legyen az színpad, hittanóra, gyülekezeti alkalom, imaóra. Ám nem csak zenei minőségében, hanem előadói minőségében van rá szükség. A könnyűzenei műfajnak meg kell tanulnia nagyon alázatosan figyelni Isten szavára. Csak így tud liturgikus zenévé válni – mutatta meg az egyházi könnyűzene irányát Sztankó Attila.
Gável Gellért gitárművész, keresztény könnyűzenei előadó, a Szikra zsűrijének tagja kiemelte a „dicsőítő attitűd” fontosságát, amely a már elhangzott névtelenségből és liturgiai alázatból fakadhat. Elengedhetetlen ez a könnyűzenében megmutatkozó hozzáállás, akár színpadon áll valaki, akár a liturgikus zenei szolgálatot végzi a templomban. A dicsőítő attitűd egy olyan professzionális előadásmódot takar, amelyben a teljes névtelenség megvalósul. Amint az előadó saját neve kerül az előtérbe, megállítja az eredeti szándékot: a közösség nem érkezik el Isten jelenlétének szemléléséig, hanem megáll az előadó személyiségénél. 
A keresztény könnyűzenei képzés feladata a dicsőítő attitűd kialakulása a leendő zenészekben, dicsőítésvezetőkben, amellett, hogy jól tudnak bánni a hangszerükkel. A szív és a tehetség harmóniájából születik meg az az összhang, amely falakat képes áttörni. Így létrejöhet egy keresztény popkultúra. Mindez akkor lesz „piacképes”, ha az említett szív és tehetség egy emberben egyesül. Ehhez kell a tehetséggondozás, a képzés és a professzionalitást segítő támogatások.
A kiemelt képet Kürtös Kata/Vasárnap.hu készítette.
A témában ajánlott további írásunk:
Hagyományt teremtenénk a keresztény könnyűzenei minikonferenciával
