Tarts ki, Kárpátalja!
Áldd meg, Jézus, Kárpátalját!
Évszázadok ősi álmát,
Szép magyar fiait, drága, kedves lányait,
Kérünk, Jézus, áldd meg!
(Sillye Jenő: Kárpátalja)
Vitán felül álló tény, hogy a világ magyar közösségei közül a legnehezebb helyzetben ma a kárpátaljai magyarság van. A közelmúltban Beregszászon járva azonban nem a kétségbeesés, vagy a lemondás jeleit tapasztaltam, ellenkezőleg: egy élni akaró, küzdő, öntudatos magyar közösség tagjaival volt alkalmam beszélgetni – akiknek egyébként a világon semmi bajuk nincs a beregszászi ukránokkal (sem a tucatnyi további nemzetiséggel). Ahogy jellemzően a beregszászi ukránoknak sincs semmi bajuk a magyarokkal.
A feszültséget sokkal inkább Kijev generálja, amikor időről-időre politikai tőkét kovácsol a nemzetiségi kártya kijátszásából, amikor felhergeli a marginális nacionalista erőket és azt szajkózza, hogy az ukrán államra éppen a magyar kisebbség jelenthetne bárminemű fenyegetést. Felelőtlen és rövidlátó politika, sebeket okozó, téves politika.
De vissza Beregszászra! Bárkivel beszélgetünk: tanáremberrel, nyugdíjassal, főiskolai rektorral, polgármesterrel, közösségvezetővel, lelkesedést látunk, előremutató kezdeményezésekről, hatalmas erőfeszítésekről hallunk.
A polgármester hidat képez, miközben a fiatalok gördeszkaparkjára kalapoz, hogy addig se bandába verődve ténferegjenek a városban (pénzt neki!), a főiskola új képzéseket indít, segítve a helyben maradást, a máltaiak új intézménnyel erősítenek és példamutató felzárkóztató programot indítanak cigány gyerekeknek.
És sok a hétköznapi(?) magyar hős is, aki az iskolában, a templomban, a közösségi eseményeken őrzi a magyar kultúrát, erősíti a közösséget és kitart. Ők mind példaképeink lehetnek.
„Nem panaszkodik, csak tűr csendesen, várja, hogy hazája keblén megpihenhessen. Annyi év után is szorítja fegyverét, Kárpátalja őrzi még az ősi Vereckét” – énekli a Kárpátia. Ahhoz, hogy tényleg értsük a dalt, útra kell indulnunk.
A határátkelő után más világ fogad, mint amit megszoktunk – minden szempontból. És nagyszerű magyar emberek, akik őrzik a lángot. Miattuk van remény.
Tarts ki, Kárpátalja!
Vágvölgyi Gergely
Kiemelt képünk forrása a Wikipedia.
