Michael Winterhoff egyik előadásában arról beszél, hogy ha az 1990-es években egy gyerek cigizett, akkor a felnőttek túlnyomó része rászólt, hogy dobja el. Ma ez egyáltalán nem történik meg, és az autonóm iskolarendszer bevezetése sem segít a helyzeten. Winterhoff harminc éven keresztül kezelt olyan gyerekeket, akiket a szüleik viselkedészavarokkal vagy tanulási nehézségekkel vittek el hozzá. Szerinte a ’90-es évek elején kezdtek el megváltozni a gyerekek. De mi történt Németországban?

– A legfontosabb ok, ami a változásokat indukálta, a világháború lezárása volt. A nyugati világ azt érezte, hogy örökre megnyerte a világtörténelmet. Úgy gondolták, ebben a kényelmes időszakban azt tehetnek, amit csak akarnak, és a gyerekeiket is úgy nevelhetik, ahogy kedvük tartja. A korlátlan önmegvalósítás időszaka indult el, már nem kell azokra a fontos (túlélési) készségekre megtanítani a gyerekeket, amire a hidegháborúban joggal támaszkodhatott a szülő – magyarázta Lánczi Tamás.

Évente csökkenő IQ

Winterhoff szerint egy ideológia által vezérelt oktatást vezettek be Németországban egyfajta progresszív szemlélet jegyében, ami rendkívül káros a gyerekek fejlődésére. Ha megvizsgáljuk az elmúlt harminc év adatait, kedvezőtlen tendenciákat figyelhetünk meg, amelyek azt mutatják, hogy

hirdetés

egyre több a mentális betegséggel, tanulási nehézségekkel, depresszióval, magánnyal küzdő gyerek.

Egészen drámaiak az adatok – főként Amerikában –, ahol folyamatosan csökken azon gyerekek száma, akik azt mondták, hogy van legalább egy barátjuk, illetve azon tizennyolc évesek száma, akik randiztak már valaha. Pedig ez elengedhetetlen a kamaszkorban, a párválasztás folyamatában.

Azonban az, hogy a tinédzserek fele még soha nem randizott, csak egy példa a sok közül. Később szereznek jogosítványt, később költöznek el otthonról, általában véve az életképességük és az intelligencia kvóciens csökken. Minden egyes évben csökken a gyerekek általános intelligenciája, egy angol kutatás szerint az elmúlt harminc évben átlagosan 0,2%-al.

Átfogó szexuális nevelés, genderideológia a tantervben – de mi marad ki?

A liberális oktatási rendszerbe egyre több és merészebb irány kerül be, azonban arról kevésbé beszélünk, hogy milyen később nagyon fontos képességek kifejlesztése marad ki.

– A gyerekek azért óriási kárvallottjai mindannak, ami a liberális oktatáspolitikában történik – ami az elmúlt harminc évben eluralkodott –, mert ha felnőnek,

egyszerűen nem tudnak beilleszkedni a munkahelyükre, folyamatosan váltogatják őket, képtelenek struktúrában dolgozni, nem értik a hierarchiát, nem tudnak megfelelően alkalmazkodni – mutat rá a fő problémára a politológus.

Akik a gyerekekkel foglalkoznak, hamar felismerték, hogy mennyire kártékony rendszer alakult ki, azonban a liberális gondolkodást támogatók megbélyegezték és maradinak, fasisztának titulálták őket. Egy véleménydiktatúra alakult ki, ahol nem lehet felszólalni az oktatási tendenciák ellen akkor sem, ha szemmel láthatólag rossz irányba viszik a társadalmat.

A digitális bennszülöttek

Winterhoff azt vallja, hogy a gyerekeket nem kell felkészíteni a digitális korra. Ha megfelelően működő pszichével rendelkeznek, elboldogulnak maguktól is. Lánczi Tamás szerint, ha úgy tudjuk használni a technológiát, hogy több idő jusson magunkra, akkor nyertünk. Ha azonban nem, akkor vesztettünk.

– Miközben jó, ha az ember tud bánni a digitális eszközökkel, úgy érzem, átestünk a ló túloldalára, és mindent ezektől az eszközöktől várunk. E mögött van egy nagyon komoly iparági lobbi is, amelyik abban érdekelt, hogy minél hamarabb függővé tegye a gyerekeket, hogy elhitesse a szülőkkel, hogy ezek nélkül nem lehet felnőni, és nem lehet egészséges, sikeres felnőtt belőle.

– Azoknál a gyerekeknél, akik már egy-két éves korukban használják ezeket az eszközöket, nagyon fontos fejlődési lépcsők maradnak ki, melyeket később már nem lehet pótolni. Gyakorlatilag a gyermek pszichéjének és a majdani fejlődésének vet gátat – magyarázta Lánczi Tamás.

Fontos látnunk, hogy azt a demokráciát, amiben élünk, amit ismerünk és idealizálunk, olyan felnőtt emberekre találták ki,

akik cselekvőképesek, felelősséget vállalnak a tetteikért, törekvőek és családot alapítanak.

A fiatalabb generációkban viszont pont ezek a képességek gyengültek meg – néhányuknál visszafordíthatatlanul. Winterhoff hisz abban, hogy a mentális, pszichés zavaroktól szenvedő generációk megfelelő korrekciókkal gyógyíthatók. De muszáj tenni valamit, mert ha tétlenkedünk, akkor olyan felnőttek vesznek majd minket körül, akik nem képesek azokkal a lehetőségekkel, passzív és aktív szabadságjogukkal élni, amelyekre a demokrácia épül. És a végén ki leszünk szolgáltatva olyan multinacionális vállalatoknak, melyek kényük-kedvük szerint azt tesznek velünk, amit akarnak.

Kézírás eltörlése – autonóm oktatás bevezetése

Amerikában bizonyos államokban kísérleti jelleggel bevezették a kézírás eltörlését, amelynek katasztrofális következményei lettek.

– Ha eltörlik a kézírást, és csak digitális eszközön tanulnak meg írni, egyszerűen nem fejlődnek ki olyan idegpályák, azok az idegi kapcsolódások, amelyek a finom motoros mozgásokért felelnek – hangsúlyozta Lánczi. A politológus szerint ezzel a jelenséggel már Magyarországon is kell foglalkozni, hiszen a szülőkre nagy nyomás helyeződik. Emellett leszögezte, a kognitív, észbeli képességek folyamatosan romlanak, és egyre több a lelki sérült gyermek is. Nem elég, hogy okos nem lesz, még boldogtalanná is válik.

– Akik nem tanulnak meg kötődni a hazájukhoz, a nyelvükhöz, a kultúrájukhoz, gyenge, kiszolgáltatott emberek lesznek, akik csak tehetetlenül sodródnak a saját életükben – mondta Lánczi.