Tisztázzuk, mit értünk szegregáció alatt! – Pécsi Rita a Gyöngyöspata-ügyről
Ugyan már lejárt a határidő, de sem a gyöngyöspatai önkormányzat, sem a tankerület nem tudta kifizetni a roma családoknak megítélt mintegy százmillió forintos kártérítés ráeső részét – egyszerűen azért, mert nincs ennyi pénzük. A városvezetés most arra vár, hogy a Kúria eldöntse: elfogadják-e azt a felülvizsgálati kérelmet, amely lehetőséget adna arra, hogy a korábban elkülönítve oktatott roma tanulókat oktatás formájában kárpótolják.
A Kúria közölte, nem ősszel, hanem soron kívül még áprilisban elbírálja a gyöngyöspatai ügyet. A kormány abban bízik, hogy a Kúria érdemben megvizsgálja az önkormányzat és a tankerület indítványait.
– Az ügy elhúzódása és a Soros György szervezetei által gerjesztett feszültség nem használt volna a településen élőknek – nyilatkozta a napokban Rétvári Bence. – Az ügy a Soros György-féle alapítványok számára csak ürügy, hiszen olyan sémát követnek, mint más témákban: minél nagyobb politikai botrányt akarnak kelteni, és minél nagyobb kártérítést próbálnak az államtól kicsikarni – tette hozzá az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára.
Most már biztos: szervezetten folyt a gyöngyöspatai Soros-akció (videó)
Rétvári Bence azt is elmondta, az alapítvány képviselői már annak létrehozásakor kijelentették: a céljuk az, hogy minél több ilyen peres eljárást indítsanak, és elvigyék valamilyen nemzetközi fórumra.
Mint arról korábban beszámoltunk: több tízmillióval segítette Soros György a gyöngyöspatai per kezdeményezőjét. A szervezet egyik alapítója 2016-ban úgy fogalmazott: „Mindenképpen érdemes lenne megkísérelni, hogy valamilyen roma iskolai szegregációs ügy eljusson a Luxemburgi Európai Unió Bírósága elé.”
Szegregáció vs. felzárkóztatás
Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola docense és a váci egyházmegye pedagógiai igazgatója a Kossuth Rádiónak telefonos interjúban fejtette ki véleményét a gyöngyöspatai ügyről. Kiemelte, szakértők bevonására és széleskörű tájékoztatásra lenne szükség annak érdekében, hogy bizonyos ügyek – jelen esetben a gyöngyöspatai eset – mélyére lássunk.
A neveléskutató felteszi a kérdést: mit nevezünk szegregációnak? A vádak között ugyanis szerepel az is, hogy nem engedték be a roma gyerekeket az uszodába. Valójában azonban azok nem mehettek be, akik nem vittek magukkal felszerelést. Ha ennek a végeredményét megnézzük, vagyis hogy néhányan nem mehettek be az uszodába, nevezhetjük szegregációnak, de nem az.
A következő felmerülő kulcskérdés:
mi a szegregáció és a felzárkóztatás közötti különbség?
– A válogatás alapja az, ami elválasztja a kettőt egymástól. Ha etnikai alapon válogatunk, mondván, azért kapsz felzárkóztatást, mert roma vagy, az szegregáció. De ha azt mondom, hogy felzárkóztatásra van szükség, mert ebből a szociális helyzetből, tanulási részképességzavarból vagy bármilyen más okból kifolyólag jót tesz neki, segít az elindulásban, és szükség van rá, az nem szegregáció. Olyan is előfordul, hogy éppen az a néhány fő, akiknek felzárkóztatásra van szüksége, roma származású – mivel sokszor egy ilyen csoport 3-5 fős. Ez ettől még nem tekinthető szegregációnak – magyarázta Uzsalyné Pécsi Rita.
A vád szerint a gyerekek az oktatásban károsultak, mivel szegregálták őket, ugyanis nem kapták meg azt a képzést, azt a bánásmódot, ami megilleti őket. A pedagógiai igazgató hangsúlyozza, ennek alapján igenis az oktatásban kell kárpótolni a gyerekeket, felkínálni nekik például műhelyiskolát, egy olyan mentorálással párosult oktatást, ami személyes törődést ad, ami speciális, egyéni segítséget nyújt – éppen olyat, amilyenre szüksége van a gyereknek.
A többség szerint igazságtalan és eltúlzott a gyöngyöspatai roma családok kártérítése
Lehet-e kiút az oktatás a társadalmilag leszakadt, hátrányos helyzetből indulók számára?
Uzsalyné Pécsi Rita szerint mindenképpen, feltéve, ha nem csak ismeretközlést értünk oktatás alatt, hanem nevelést is. A lényeg, hogy ne csak az IQ-t képezzék, hanem érzelmi intelligenciát, döntésképességet, ítélőképességet, haragkezelést, önismeretet, önértékelést is „adjanak”.
– Hiába képzünk, ha ezeket a területeket nem segítjük, márpedig éppen itt hatalmas lemaradások vannak – és nem csak a kisebbségnél! Ha nem kap ilyen képzést, nem fogja tudni működtetni azt, amire képeztük. Itt nagyon nagy hiányosságot érzek. Az egész embert kell nevelni, így kínálhat valódi megoldást az oktatás. Ennek során nem csak etnikai reflexeiben működik a gyermek, hanem mint teljes ember is – hangsúlyozta a főiskolai docens.
