Véget érhet a Merkel-korszak
November végi, a CDU kongresszusa utáni elemzésünkben azt írtuk, hogy egy évig még biztosan valódi vezető nélkül marad Németország, hiszen a kereszténydemokraták akkor egy évvel elodázták a kancellárjelöltről szóló döntést. Akkor még úgy tűnt, hogy a Merkel-utód AKK vezetésével a párt tovább halad a kancellár által kijelölt úton: egy sótlan, langyos, valódi értékrend és vízió nélküli politikai formációként fut majd neki a 2021-es választásoknak és gyakorlatilag belavírozza magát egy Zöldekkel kötendő öngyilkos koalícióba.
AKK lemondása után jó eséllyel kijelenthetjük: a CDU komoly fordulat előtt áll.
Hogy mi vezetett a pártelnök visszalépéséhez, az egyelőre nem teljesen világos. A Berlinből botránynak látszó thüringiai történések biztosan nem tettek jót a párton belüli renoméjának, de ez maximum egy utolsó csepp lehetett a pohárban. Sokkal valószínűbb, hogy
mára tarthatatlanná vált a feszültség a merkeli vonal hívei és az azt ellenzők között. AKK döntése tehát utóbbiak megerősödésének a jele is lehet.
Sokaknak ugyanis elegük van a politikai motivációk alapján ide-oda sodródó CDU-ból, amely nagyjából 10 százalékponttal teljesít gyengébben, mint fénykorában. A merkeli vonal ellenzői határozottabb bevándorlási és családpolitikát, világos viszonyokat és keresztény alapú politizálást szeretnének. Bár nem tudhatjuk, hogy ez sikeres lehet-e, egy ilyen szellemiségű CDU jó eséllyel vissza tudná magához csábítani a főleg AfD-hez átpártolt tömegek jó részét. Nem mellesleg újra identitást és tartást adhatna nem csak saját magának, hanem egész Németországnak.
AKK annyit még vállalt, hogy nyáron levezényli a tisztújítást és a kancellárjelölt kiválasztását. Az biztos, hogy nagy csata lesz, de a CDU és Németország nagy lehetőség előtt áll. Pár hónap múlva lezárhatja az elmúlt 15 évet, és átléphet végre a Merkel utáni korba.
