Előre visz és segít: erő a családban
Amit ma Európában családnak gondolunk, az más kultúrákban különböző jelentést és felépítést hordoz magában. Minden kialakult formának van kulturális és történelmi háttere is. A különböző rendszerek bírnak erőforrásokkal és gyengeségekkel is. Erőforrásként jelenhet meg az egyenlőség hangsúlyozása vagy éppen a döntéshozók fontossága.
Egy kis családfogalom-történet
A történelmi változásokhoz alkalmazkodott a család önmeghatározása is. A magántulajdon megerősödésével az ősközösségek egyre kisebb egységekre bomlottak. Egy horda még 25-400 főt számlált. A férj és a feleség rokonságát ugyanolyan fontosnak tartották, szinte mindenki rokona volt mindenkinek. Ezzel szemben a törzsekben már kevesebben éltek együtt, és a rokonsági fokot egyre inkább az apai ág leszármazottai határozták meg.
A középkori faluközösségekre a ma ismert nukleáris családok voltak jellemzőek, ahol a tagok egymás rokonai voltak. Ezért párt csak a másik faluból választottak maguknak az emberek. Jellemzően a gyerekeket ekkoriban még nem különböztették meg a felnőttektől, hiszen minden munkás kézre szükség volt. A családtagok egy szobában éltek, a gyerekek pedig a felnőttek ruháit hordták.
Hungarikum és a mai családok
A középkori Magyarországon alakult ki, mintegy hungarikumként a háza népe együttélési forma. Mivel egyszer a törökök támadták az országot, máskor a labancok, így nem volt biztonságos falvakban élni. Az emberek inkább beköltöztek az várak udvaraiba, amely védettebb életteret biztosított számukra. Itt megélhették az összetartozást és egymás segítésének fontosságát.
A ma leginkább ismert családmodellről való elképzelésünk a 19. század végi polgárosodással alakult ki. Itt már erős határok vannak a családon belül és kívül is: másképp bánnak a gyerekekkel, mint a felnőttekkel, és fontos a másik családtól való különbözőség. A hierarchia jelentősége is fontossá válik: vannak döntéshozók és végrehajtók.
A házasság felbonthatatlanság eszménye is ekkor erősödött meg. Ezt nevezzük nukleáris/mag családnak, melyet apa, anya és gyerekek alkotnak. Ezek a családok egyértelmű rokonsági viszonyokkal, tiszta határokkal rendelkeznek. A felbonthatatlanság és vérségi kötelék biztonságot nyújt tagjai számára egy életen keresztül. Egymás segítése és a jövendő generációk felnevelése mint közös cél és érték jelenik meg. 
Mi jellemző napjainkban?
A többgenerációs családokban a horizontális családtagok is jelen vannak. Itt a különböző életkorok szerepei, a támogatás és kölcsönös segítségnyújtás jól megtanulható. A nagyszülők újabb szerepeket kapva tovább segíthetik az új generációk életét.
Az újrastrukturálódott családban egyedül neveli a szülőpár a gyereket. Terapeutaként a családokkal való munkában arra figyelünk, hogy mit tud jól csinálni ez a közösség. Ilyen családban megtapasztalhatja a gyerek, hogy bizonyos szerepek nincsenek nemhez kötve. Az apa is lehet érzékeny és érzelmes, illetve az anya is tud határozott és ezermester lenni.
A mozaikcsaládban, ahol két család egyesül egy újjá, a szociális kompetenciák megerősödhetnek. A konfliktuskezelési készségek javulhatnak, mivel több család szokásaival kell megismerkednie a feleknek.
Az erőforrásokra fókuszáló szemlélet segíthet minket is a hétköznapokban, hogy azt vegyük észre saját életünkben is, ami jó bennünk. Ugyanígy kereshetjük a családunkban és másokban is azt az erőt, ami előre visz és segít minket. Ha van ilyen alap erőforrás, akkor erre építve egyszerűbb lehet a nehézségekből felemelkedni.
Dobrai Zoltán
mentálhigiénés lelkigondozó
családterapeuta-jelölt
