Sokkoló titkok – amikor a DNS-teszt idegen géneket mutat
Az otthon elvégezhető DNS-tesztek reklámszlogenjei valóban csábítóak: egyszerűen elvégezhetőek s olyan információkat tudhatunk meg őseinkről, amelyeket talán nem is sejtettünk volna. Most egy pillanatra tegyük félre (jogos) aggodalmunkat azzal kapcsolatban, hogy ezeket a meglehetősen bizalmas információkat majd egy nagy adatbázisban valószínűleg örökké őrizni fogják rólunk, s ki tudja, milyen célokra lehet majd a jövőben felhasználni, s koncentráljunk csak egy aspektusára ennek a csodálatos lehetőségnek.
Mert bizony azok számára is okozhatnak ezek a tesztek kellemetlen meglepetéseket, akik úgy gondolják, tökéletesen tisztában vannak családjuk történetével. Így járt az amerikai újságíró, Bill Griffeth is, aki hobbiként megszállottan kutatta családfáját, s az ezzel töltött 29 év alatt eljutott egészen az amerikai államalapítókig. Mikor terjedni kezdtek a házi tesztek, örömmel csináltatott egyet unokatestvére kérésére, aki szintén élt a lehetőséggel s további rokonok felkutatására szerette volna használni az eredményeket. Ám a két teszt összehasonlítása sokkolta mindkettőjüket: kétséget kizáróan kiderült, hogy Griffeth és unokatestvére nem rokonok egymással, s ennek oka: az újságíró nem vér szerinti gyermeke annak, akit eddig apjának hitt.
A férfi súlyos döntés előtt állt, ám végül megkérdezte az eredményről idős édesanyját, aki tépelődve bevallotta fiának: sok évvel ezelőtt „hibát követett el”, s ennek a „hibának” ő a gyümölcse. Griffeth „nevelőapja” már nem élt ekkor, s nem tudott találkozni biológiai apjával sem, aki időközben elhunyt. A férfi mégis úgy véli, így is fontos momentum, hogy ki tudta deríteni az igazságot, valódi apja kilétét, s el tudott látogatni legalább a sírjához. Az újságíró ezt követően felhagyott kedvenc hobbijával, a családfakutatással, s négy évvel a történtek után megírta élményeit az esettel kapcsolatban Stranger in My Genes azaz Idegen a génjeimben címmel.
Érzékletesen fejti ki könyvében, a súlyos információ mennyire letaglózta. Mint írja, átesett a gyász klasszikus fázisain: a tagadás, a harag, az alkudozás és a depresszió után következett az elfogadás. Az ő esete azonban közel sem egyedülálló, hiszen a tesztek terjedésével egyre többen szembesülhetnek olyan információkkal, amikre lelkileg egyáltalán nincsenek felkészülve. S az egyszerű mókából könnyedén lehet akár tragédia is, hiszen a házastársi hűtlenség még évtizedek után is óriási sebeket ejthet.
Griffeth számára valószínűleg terápiás jellegű lehetett maga az írás is, s elkészült könyve segíthet mindazoknak, akik hasonló élményeken mentek keresztül. Az már látható, hogy egyre több áldozata lesz ezeknek a vizsgálatoknak, hiszen önsegítő csoportok is alakultak a közösségi oldalakon, melyek tagjai mind a DNS-tesztek sokkoló eredményeinek következményeitől szenvednek. Érdemes tehát megfontolni, mielőtt belevágunk valami hasonlóba: valóban kíváncsiak vagyunk-e az eredményre, még akkor is, ha nem azt a romantikus választ kapjuk majd kérdéseinkre, amit a reklámok sugalltak nekünk!
