Megvan a bűnbak: le az egyházi iskolákkal!
Kiélezett küzdelem folyt a „Ki tud látványosabban és szívszaggatóbb módon aggódni a szegregáció miatt a Facebookon, otthonosra felfűtött körúti vagy brüsszeli irodájában egy MacBook Air előtt ücsörögvén” elnevezésű ellenzéki háziversenyen, ezért tán el is sikkadt a momentumos lelkészlány vonatkozó pályaműve, mégis amondó vagyok, egy különdíjat azért érdemelne.
Az EP-képviselő ugyanis azt találta kinyilatkoztatni a Klubrádió nevű társadalomegyesítő adón, hogy „amit az Orbán-kormány a vallásos iskolák behozatalával és támogatásával tett, az igazából olaj volt a tűzre, és gyakorlatilag ezzel a háttérből ráerősített a szegregált oktatásra”.
Vallásos iskolák. Behozatalával. Olaj a tűzre.
Én értem, hogy van ez a harc az ellenzék vezető pozíciójáért, és ha DK asszony már rémüldözött egy sort a papok brutálisan fenyegető túlhatalma miatt, majd a VII. kerületi polgármester is megmondta a frankót a keresztény heterók ügyében, akkor a Momentumnak is lépnie kell, mert még a végén az összes harcos ateista a Gyurcsány-pártnál köt ki. Tiszta sor.
De azért lelkészlányként, na, azért ez kicsit erős.
Adegy. Sok mindent lehet Orbán Viktorra fogni, de hogy ő hozta volna be az egyházi iskolákat az Úr 996. esztendejében, azt azért talán nem. Lehet, hogy a XX. században volt néhány évtized, amikor a momentumosok politikai szövetségesei tűzzel-vassal irtották az egyházi oktatást, de azért ez az ország 7-800 éven át egész szép sikereket ért el úgy, hogy kizárólag „vallásos” iskolák működtek benne, bezony. Ezért aztán 2020-ban kvázi betolakodóknak nevezni az újból elterjedt felekezeti iskolákat – az félő, hogy nem más, mint bolsi tempó.
Adkettő. Tisztelettel szeretném megkérdezni, hogy D. Anna vajon Molenbeekben bérel-e lakást, vagy esetleg valami menőbb brüsszeli negyedben. Na, ugye. Vegytiszta spontán szegregáció. Pedig ott csak egy ideiglenes bérleményről van szó, nem a gyermek közérzetéről, jólétéről és neveléséről.
Jelen sorok írója 14 évesen egy mélyliberális, gazdag általános iskola nyolcadikosaként maga kérte szüleit, hadd szegregálhassa magát egy málló vakolatú, ámde barátságos egyházi gimnáziumba. Ahol aztán az osztályában volt burzsuj budai úrifiú és csóró vidéki, zsenigyerek és igyekvő butácska, sőt, cigány is volt ott, meg még homoszexuális is (sose volt téma az identitásuk, jegyzem meg), és kiválóan megvoltak egymással. Volt ugyanis egy közös értékrend, ami miatt a dolog működött. És ami miatt
mi, egyházi iskolás rémisztő képződmények már akkor rendszeresen jártunk a szabadidőnkben hajléktalanokhoz és intézeti cigánygyerekekhez, amikor a momentumosok elitgimnáziumaiban még híre-hamva nem volt a közösségi szolgálatnak.
Ami pedig az olajat és a tüzet illeti. Emlékszünk például a meghurcolt nyíregyházi görögkatolikus iskolára, amely a zajos jogvédők felsülése óta szépen, békésen újra működik, és ahol a végzett cigány diákok 100%-a továbbtanul. Meg hát ismerünk egy Bosco Szent Jánost és egy Kalazanci Szent Józsefet. A maga korában mindkettőt erősen fúrták, szegregáló jellegű felzárkóztató iskoláikat nem mindenki nézte jó szemmel. S láss csudát: iskoláik ekézőinek nevét nem jegyezték fel a krónikák, belőlük viszont szentek lettek, iskoláikból pedig máig is virágzó intézményhálózatok.
Mázli, hogy nem az ellenfeleik győzedelmeskedtek. Akkor Kuncze Gábor és Szigetvári Viktor se járhatott volna piarista gimnáziumba.
Francesca Rivafinoli
Kiemelt képünk forrása a Pixabay.
