A nyílt társadalom harca a közösségi társadalom ellen: államférfi vagy felépített politikai celeb
A nyílt társadalom hívei attól is ódzkodnak, hogy erős és karakteres államférfiak álljanak az ország élén, a liberálisok a politikai celebeket kedvelik inkább: a megcsinált, megmért, és könnyen helyettesíthető (fogyasztható) báb politikusokat. Legnagyobb ellenségeik a nemzeti szuverenitásban hívő, az országukat pénzért nem kiáruló, egyedi gondolatokat és módszereket megfogalmazó politikai vezetők, akik nem egy országok feletti, globális világrendben hisznek, nem a média és az elitek kedvét keresik, hanem a választókkal kötnek szövetséget. Egyszóval: demokraták. Ez a vezetőtípus veszélyes a nyílt társadalomra és a liberálisokra nézve, hiszen aki mögött az emberek többsége áll, az nem fél a hatalmasoktól.
A kereszténydemokrata politikus pulóveres politikus: úgy néz ki, mint az emberek, úgy él, mint az emberek, úgy gondolkozik és úgy beszél, mint az emberek. A kereszténydemokrata politikus bárányszagú pásztor.
Ha egy kereszténydemokrata politikus azt érzi, elültek körülötte a támadások, joggal feltételezheti, hogy túl engedékeny kompromisszumokat tett, feladott valamit eredeti céljaiból. A kereszténydemokrata politikus nem az „establishment” embere, hanem a mindennapi embereké, nem a maszatolás a kenyere, hanem az igazság kimondása. A kereszténydemokrácia a legerősebb ellenkultúra a globalizált fogyasztói társadalomban.
A kereszténydemokrata politikus olyan, mint a szél: nem korlátoz, nem erőszakoskodik, csak irányt jelez, segít, támogat.
A kereszténydemokrata politikus mustármag: semminek tűnik elsőre, de ha jó földbe hull, bőséges termést hoz. A kereszténydemokrata politikus a beton repedésében is kinövő virág, aki számára sosincs lehetetlen helyzet, mindig tenni akar az igazság és a közjó szolgálatában.
Rétvári Bence
Rétvári Bence, a KDNP alelnökének kereszténydemokráciáról szóló írását 12 részben közli lapunk vasárnap délelőttönként. Az előző részeket ide kattintva olvashatja.
