Az Eucharist Zenekar ráhangolt a NEK-re
Az eredeti ének szövegét a 34. Eucharisztikus Kongresszusra Bangha Béla köztiszteletben álló teológus, jezsuita, a katolikus sajtó ősatyja írta, és Koudela Géza neves zeneszerző, karnagy, római katolikus pap szabott rá zenei köntöst. 1938-ban Budapest és a világ keresztény közössége ezt az éneket zengte, mely azóta is közkedvelt egyházi énekünkké vált, és találóan fogalmazta meg a vágyat, hogy Krisztus békében forrasszon össze minden népet és nemzetet.
A Gável András és Gável Gellért által vezetett Eucharist Zenekar nemrégiben gondolt egy merészet, és összeszőtték a dallamokat, melyek egy ideje bennük érlelődtek, s létrehozták azt a dalt, mely a mai ember szívét éppen úgy képes megérinteni, mint az eredeti ének.
A szövegben csak annyit változtattak a dalszerzők, hogy a már ismert ének utolsó szakaszát az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottójára cserélték fel.
A hallgató már az ének kezdetétől észrevétlenül részesévé válik a folyamatoknak, és énekli az ismeretlen ismerős dalt.
Az új verzió hallatán elsőre a magamagától jelző jutott eszembe. Eleve egyik, számomra igen kedves egyházi ének a Győzelemről énekeljen napkelet és napnyugat, hiszen minden benne van, amit az Oltáriszentség tiszteletéről tudni kell olyan módon, hogy azt az egyszerű templomba járó ember és a teológiai ismeretek sűrűjében eligazodó személy is megérthesse, s szívébe, lelkébe hordozhassa a dalt.
https://www.facebook.com/eucharistzenekar/videos/178892026660182/UzpfSTEwMDAwMDI3NzE0ODQxMDoyOTQwNDE4NjEyNjQ0MDE1/
Az Eucharist Zenekar merész vállalkozásba fogott, hiszen gitárral, elektromos zongorával közelítette meg, és ez által új fényben világította meg a korábbi eucharisztikus kongresszus himnuszát. Ezzel viszont nem csorbított annak mély üzenetén és szépségén, sőt! Egy hidat épített a 20. század és a 21. század Istent dicsérő embere közé.
A videó forgatásához választott helyszín mély üzenettel bír, hiszen egy templom; ráadásul a Szentlélek tiszteletére felszentelt templom. Azon belül is a zenészek és énekesek a szentélyben foglalnak helyet, vagyis fizikai értelemben a legközelebb vannak az Eucharisztiához. A hangzás ha az ember becsukja a szemét, olyan zenei kavalkádot és hangok sokszínűségét foglalja magában, mintha egy kis kórusművet hallana modern elemekkel tarkítva a hallgató. A gitárok többszólamúsága, az énekesek hangjának lágy egybecsengése mintegy felemeli a lelket.
Egy hiánypontot ragadhat meg a szemfüles néző. A képi hatás terén a templom a szentség misztikáját idézi, de mégis sajnálatos, hogy maga az oltáriszentség nem jelenik meg a videóban. Továbbvíve mint klipbe, amely a hitünk középpontjáról szól, mindenképpen az eucharisztia tiszteletének színes palettáját érdemes lenne bemutatni, mert a hang és kép így lehetne igazán egységben és hitünk megvallásának színességét festené fel minden olyan ember számára, aki egyszer is megnézné a videót. Legyen az magyar vagy akár idegennyelvű szemlélő.
Összegzésként úgy értékelhető, hogy a neves teológusok munkájának frissített változata pezsgéssel tölti meg azt a dalt, mely immáron évtizedek óta buzgó imára hívja a hívőket.
Gyöngy-Pethő Krisztina
Kiemelt kép: Sztankó Dávid
