50 ok, amiért szeretem a karácsonyt
- A családdal eltöltött napokért.
- Az éjféli misén elhangzó dalokért. (És a vacogásért, amíg a templomig elsétálunk.)
- Az izgatott várakozásért, hogy a másik mit szól a tőlem kapott ajándékhoz.
- A mamám készítette madártejért.
- A két ünnep közötti végtelen – és általában sértődésbe torkolló – Ki nevet a végén? partikért.
- Anyukám szemének csillogásáért, amikor a sötét szobában csak a karácsonyfa fényei világítanak.
- Hogy Szenteste a ropogó kandalló előtt aludhatok el.
- A fenyő illatáért.
- A fantasztikus ünnepi lakomákért.
- A barátokért, akik egész évben mellettünk álltak.
- A meggyújtott négy gyertyáért.
- A karácsony reggeli pizsipartyért.
- Az őszinte öröm kirajzolódásáért az arcokon.
- A másik nagymama örömkönnyeiért, amikor a négy unokájával énekel a fa alatt.
- A soha véget nem érő karácsonyi fotózkodásokért.
- A ráérős olvasásokért.
- A tartalmas beszélgetésekért.
- A reményért, hogy ebben a pár napban minden megtörténhet.
- A karácsonyi filmekért.
- Azokért az ételekért, amiket csak karácsonykor eszünk.
- A megnyugvásért.
- A csillagszóró illatáért.
- A meghittségért.
- Az ajándékokért.
- A sok-sok nevetésért.
- Azért, ha olyan helyre megyünk vendégségbe, ahol igazából otthon érzem magad.
- A barátokért, akikkel együtt vacsorázunk.
- A kisgyerekekért a családban/baráti körben, akiknek ez az egész a varázslatról szól.
- Az éjféli miséért.
- A havas tájért.
- Az érzésért, hogy ennek a boldogságnak sosem lehet vége, és velünk, akik együtt ünnepelünk, semmi rossz nem történhet.
- A csilingelő egymásnak koccanó borospoharakért.
- A féltve őrzött karácsonyfadíszekért.
- Az együtt főzés élményéért.
- A halászléért.
- Az Apával való karácsonyfa-állításért, amit aztán Anyával díszítünk.
- A „nembíroktöbbetenni” érzésért és a fogadalomért, hogy több bejglit idén már nem eszek. (Persze, hogy eszek.)
- A kedves gesztusért, amire nem számítottam.
- Az összes illatért.
- A személyes vagy kézzel készített ajándékokért.
- A Tesómtól kapott kézzel írt üzenetekért.
- A képeslapért, amit az unokanővérem küld Washingtonból.
- Az érzelmek kavalkádjáért.
- A sokáig ébren maradásért.
- A téli sétákért a Duna-parton.
- Az egész napos csinos ruhában való létezésért.
- A valakihez való odabújásért.
- A reményért, hogy ezt a szeretetet meg tudjuk őrizni jövő karácsonyig.
- A kézzel faragott betlehemért.
- És végül azért, mert Jézus megszületett közénk.
Maurer Fruzsina