Egy hajóban – Példaképünk a Ménesi házaspár

– Gyermekként voltak olyan emberek a környezetükben, akik különösen hatottak önökre a családi élet terén?

– Ménesi Krisztina: Hálásak vagyunk Istennek, hogy mindketten olyan katolikus családban nevelkedtünk, ahol a szüleink a kereszténység hiteles példáját élték elénk. Akkor is vállalták a meggyőződésüket, amikor az hátrányt jelentett például a szakmai előrelépésben. A hit, a vallás számukra nem külsőség volt, hanem igazi belső erőforrás: szeretetben, másokért éltek. Megtapasztaltuk, hogy ez sok áldozatvállalással jár, mégis az egyetlen életforma, amit élni érdemes.

– Ménesi Balázs: Hálával gondolok vissza a minket nevelő, hiteles papokra. Általuk ismertük meg a krisztusi tanítást, amelyre biztos alapként építhettük az életünket. Kállay Emil atyát emelném ki, aki gyakran idézte és élte is Dsida Jenő szavait: „Krisztusnak és Pilátusnak egyszerre szolgálni nem lehet”. Sokszor ismételt mondása volt, hogy „a jót azért kapjuk, hogy továbbadjuk”, ami alapvetően meghatározta az életünket. A minket eskető Farkas István piarista atyától pedig azt tanultuk, hogy

a házasság nem nevelőintézet, nincs benne enyém és tiéd, csak miénk van!

– A munka, a mindennapi teendők mellett hogyan jutott idő – főként akkor, amikor a gyermekeik is kisebbek voltak – a család meghittségének őrzésére? Adott és ad mindehhez többletet, hogy Balázs diakónus is?

– Ménesi Krisztina: Nehéz feladat a munkaidő és a család igényeinek összeegyeztetése. Folytonos borotvaélen táncolás, mindkét oldalon lemondásokat követel. Törekedtünk a jó egyensúlyra, bizonyára nem sikerült mindig tökéletesen.

Fontos tudatosítani, hogy az emlékek nem maguktól teremnek, hanem mi teremtjük őket.

– Ménesi Balázs: Kilenc éve szenteltek diakónussá. Ez által egy lépéssel közelebb kerültem az Úr Jézushoz, ami az életem minden területén többletet jelent: a házasságomban, szolgálatomban, munkahelyemen, valamennyi kapcsolatomban, amelyben őt jelenítem meg. Nem azért, mert tökéletes vagyok, hanem mert Szentlelke vezetésével azt a küldetést kaptam, hogy szolgálatomban Isten szeretetét közvetítsem mindazoknak, akikkel kapcsolatba kerülök. 

–  Önök szerint mi az a kulcs egy házasságban, amely segíthet a meghittség megőrzésében?

–  Ménesi Balázs: Nagyon fontosnak tartjuk, hogy mindennap megosszuk egymással, ami történt velünk és bennünk. Egyáltalán nem nehéz ez, de egy-egy sűrűbb, kimerítőbb időszakban tudatosan figyelni kell arra, hogy ne maradjon el. Az ilyen,

hétköznapi megvitatni valókon túlmenő beszélgetés élteti és erősíti leginkább a kapcsolatot.

– A nehézségek idején mi lehet az a fogódzó, ami megtartó erővel bír?

– Ménesi Krisztina: Nincs házasság, amelyben ne volnának nehézségek. Fontos különbséget tenni, hogy a kettőnk kapcsolatában támadt-e rés, vagy – ahogy gyakran megtörténik – valamilyen nyomasztó, megoldhatatlannak tűnő külső körülmény miatt vagyunk feszültek, idegesek. Még az együttjárásunk idején megbeszéltük, hogy

házasként egy hajóban ülünk, ezért ha a legkisebb repedést észrevesszük, létkérdés, hogy azonnal szóljunk egymásnak, és megbeszéljük a dolgot.

Kis rést könnyű befoltozni, minél nagyobbra nő, annál nehezebb. Abban is megállapodtunk, hogy nincs más opció, csak a körön belül keresünk megoldást. Hittük, hogy Isten mindig segíteni fog megtalálni azt. Azóta sok házasságot láttunk, és többszörösen megtapasztaltuk, hogy akik tőle kérnek segítséget, azokkal ez valóban így is történik. Elkezdenek jó gondolatokat, ötleteket, találkozásokat és erőt kapni, így elindulnak a gyógyulás útján.

– Ménesi Balázs: Máskor a feszültség oka nem a társ, hanem egy nehéz külső körülmény. Számunkra rendkívül megterhelőek voltak azok az évek, amikor egymás után mindketten végigkísértük édesapánkat életük utolsó szakaszán. Olyan ez, mint egy tengeri vihar: az ember csak kapaszkodik az árbocba.

Az árboc a kettőnk összetartása és Krisztus ígérete, hogy velünk lesz mindennap.

Ha így éljük meg, akkor bármilyen válságba kerülünk, az nem roppant össze, hanem megerősít. Hatalmas tiszteletet ébreszt, amikor látjuk a másik helytállását a kemény helyzetekben.

– Saját házasságuk ápolásán kívül különösen fontos az önök számára, hogy jegyeseknek, házaspároknak segítsenek a mindennapokban is őrizni a szeretet lángját a MÉCS szolgálat által. Miért lett szívügyük ez az igen fontos terület?

– Ménesi Krisztina: Régen kezdődött, még a MÉCS előtt. Néhány hónapja jártunk együtt, amikor Kállay Emil atya ránk bízta egy 13-14 évesekből álló ifjúsági csoport vezetését a budai Szent Imre plébánián. Bizalmának köszönhetjük, hogy igazán szolgálni kezdhettünk az egyházban. A fiataloknak sokat jelentettek a közösségi találkozók, az életre felkészítő, komoly beszélgetések. Ők is sokat jelentettek nekünk. Velük kezdtük megtapasztalni, hogy

másokat segíteni, gazdagítani tudunk, és a nekik ajándékozott idő számunkra is ajándékká válik.

– Hogyan kerültek kapcsolatba a MÉCS közösséggel és milyen út vezetett előbb a magyarországi, majd idén az európai régió elnökségéig?

– Ménesi Balázs: 1996-ban, amikor a legkisebb gyermekünk hároméves lett, eljutott hozzánk egy hollandiai családkonferenciára szóló meghívás. Így kerültünk kapcsolatba a MÉCS külföldi szervezetével (ICCFM – a szerk.). A nemzetközi családszervezet akkori európai vezetőinek javaslatára Bíró László püspök atya áldását adta arra, hogy ebben a keretben házas közösségek induljanak Magyarországon is. Így lettünk a magyar MÉCS elindítói, névadói és több mint két évtizede a vezetői is egyben. Azóta itthon is van egy fiatalokból és házasokból álló közösség, illetve számos MÉCS Napot is tartunk évente Magyarország különböző pontjain.

Mindezek mögött komoly csapatmunka áll: sok-sok házaspár és pap önzetlen szolgálatának és még többek imájának köszönhető, hogy ma mintegy 130 MÉCS közösség működik országszerte és a határokon túl. A MÉCS Napokon pedig több ezren vettek részt. Mindez hiánycikk ma Európában. Ennek tulajdonítjuk, hogy a magyar MÉCS bizalmat kapott, és a következő négy évre mi kaptuk az európai megbízatást.

– Miért a leghálásabbak az életükben?

– Ménesi Balázs: Azért, hogy Isten szeret és kapcsolatban lehetünk vele. Hálásak vagyunk, hogy Krisztus követői lehetünk, és így

az életünk és a házasságunk az egyetlen biztos alapra épülhet, amely hibáink, gyengeségeink ellenére is megtart szeretetben.

 

Gyöngy-Pethő Krisztina

Fotók: Vasárnap.hu