Csókay: Tudatosítsuk, hogy az abortusszal saját magunk ássuk a sírunkat

Csókay András idegsebészt nemrég Áder János köztársasági elnök látta vendégül a bangladesi orvosmisszió teljes csapatával együtt. Az utóbbi időben rengeteget szerepelek a médiában – mondja az idegsebész, majd hozzáteszi: amennyire csak tud, a legfontosabb kéréseknek igyekszik eleget tenni. Áder János a vacsorán Korányi Sándor egy olyan gondolatát idézte, melyet az idegsebész maga is vall:

„az orvostudományban egyetlen igazság van, a tudásnak és az emberszeretetnek az igazsága”. 

Csókay András minden napját boncolással kezdi, mely rutin a mikrosebészet elsajátításának vágyából alakult ki, olyan betegek miatt, akikről más orvosok már lemondtak, de ő mindenképp meg akarta menteni őket. 

Jött egy beteg, akit nagyon megsajnáltam. Imádkoztam, és az imádságban megszólított a Szűzanya, hogy menjek a boncterembe gyakorolni – emlékezett vissza. 

A modern orvostudomány a képalkotó eljárásoknak köszönhetően virtuális realitásokat gyárt, az idegsebész szerint azonban ezek nem életszerűek, ugyanis ott a szöveteknek nem érezni a plaszticitását, rugalmasságát. A boncolások során hihetetlen tudományos világ nyílt ki Csókay számára. Arra a kérdésre, hogy miért nem követik többen a példáját, válaszában elmondja, „az emberek nem szeretnek a halállal találkozni. Aki pedig nem hiszi a feltámadást, az még kevésbé”. 

A missziós orvoslás gondolata Francis Chiawa nigériai atyával történő 2016-os beszélgetése során jutott eszébe, közös imádságuk közben. Még abban az évben kilenc katolikus kórházat látogatott végig, s amikor a kilencedikben csodával határos módon találtak egy ct-t, feléledt a remény, hogy jó döntés született. Csókay András szabadsága felét tölti misszióban, ami évente négy hetet jelent. A bangladesi műtét miatt a múlt évben ez az időszak valamennyivel több volt.

Az összenőtt ikrekkel 2017-ben találkozott először, egy sebészeti rekonstrukciós misszió keretében. Az ikrek hatalmas közös vénás rendszere miatt először úgy gondolta, a műtétet lehetetlen elvégezni. Ekkor, mint mindig, imádkozni kezdett. 

A jézusi ima útján jött az újító ötlet: katéteres eljárással fogjuk megoldani a műtétet. 

Miután ehhez megfelelő szakembert talált Hudák István személyében, háromszáz rágyakorló műtéttel az egymásba gabalyodott agytekervényeket is sikerrel szétválasztották. 

Az interjú később érdekes témához kanyarodik: Csókay András elmondja, hogy az orvostársadalomban a hit kérdése nem téma, egyáltalán nem jellemző ezekben a körökben. 

Amikor erről beszélek, kicsit úgy néznek rám, mint egy bolondra vagy provokátorra. Kötelességemnek érzem elmondani, hogy az én szerzőtársam az Úr Jézus, róla is kell, hogy beszéljek. 

Van egy pont, ahol megáll a tudomány, ahogy Einstein mondta: „a tudomány vallás nélkül sánta, a vallás pedig tudomány nélkül vak”. 

Az abortusz kérdéskörével kapcsolatban az idegsebész elmondja, az emberekben még mindig nem tudatosult, mit nevezünk emberi életnek. Azok, akik az abortusz mellett döntenek, egyszerűen nem tudják, hogy egy emberi személy sorsáról ítélnek – mondja az orvos. Nem azért van annyi abortusz, mert a nők vagy a férfiak könnyen esnek az emberölés bűnébe;

ez a bűn a tudatlanságból ered. 

Csókay András szerint a politika nem tudja rendbe tenni az abortusz problémakörét, és ebbe nem is szabad belevágnia. Ugyanakkor közbeszéd tárgyává kell tenni, mivel a téma morálisan nagyon megterheli az egészségügyet. „Az elmúlt ötven évben hétmillió embert vontunk ki a forgalomból az állami egészségügyön keresztül” – teszi hozzá. Mint mondja, 

egyfelől van egy iszonyú menekülés, félelem a haláltól, másrészt pedig saját magunk ássuk a sírunkat. 

Az interjúban szó esett egy másik megosztó témáról, a paraszolvenciáról is. Csókay Adrás a hálapénzzel kapcsolatban elmondja, a környező országok túlnyomó többségének, úgy tűnik, sikerül ebből kievickélnie valahogy, nekünk is meg kellene már oldani. Az idegsebész szerint a megoldást az elegendő fizetésemelésben kell keresni, majd kampány indításával meg kell üzenni a társadalom felé: 

tessék, ennyit keresnek az egészségügyben, ne adjanak hálapénzt, mert azzal veszélyeztetik az orvosok munkáját. 

Mindezek mellett törvényileg is fel kell lépni a hálapénz ellen, ahogy a villamoson is van ellenőr, kellenek álbetegek: „ha az orvos megbukik, nagyot kell buknia és ezt a társadalomnak is a tudomására kell hozni”. Hozzáteszi, a probléma morálisan is fertőz: „a fiatal orvosok nyilván szeretnének jobban élni, de ők elsősorban tudást akarnak szerezni, a pénz pedig ennek is akadálya”. 

Az idegsebész, aki hat éve veszítette el legkisebb fiát, Marcit, az interjú végén a tragédia feldolgozásáról is beszél: a szemlélődő ima által eljuthat az ember a lelki békére, amely túlmutat a szomorúságon. 

Az elfogadásból mindig remény fakad, és lehetőség a továbbélésre. A veszteség a saját fájdalma körül tartja az embert, a szemlélődés elemeli a tekintetét, és már nem magával foglalkozik. 

Csókay András szerint bíznunk kell abban, hogy Isten jó, és jót akar nekünk. „Akkor megtapasztalunk valamit abból az örömből, amely túlmutat a világ szenvedésein”.

 

Az interjú teljes terjedelmében a Mandiner polgári hetilap 15-16. (2019.12.19.-2020.01.02.) ünnepi lapszámában olvasható. 

Kiemelt kép: Thaler Tamás

Olvasásra ajánljuk a Vasárnap.hu, Csókay Andrással foglalkozó korábbi cikkeit:

Magyar orvosok választották szét a fejüknél összenőtt sziámi ikreket

Magyar orvosok választották szét a fejüknél összenőtt sziámi ikreket

Magyar orvosok választották szét a fejüknél összenőtt sziámi ikreket