Újabb bugyutaság, avagy hogyan került a Grincs-fa az asztalra?

A „Grincs-fa”, illetve „Manó fa” névre keresztelt kis fák állítása több szempontból is érthetetlen. A Grincs – ahogy korábban beszámoltunk róla – nem egy cuki, ölelni való manó, hanem inkább egy lelketlen szörnyeteg, aki azért köti gúzsba a karácsonyfát, hogy könnyebben el tudja lopni. (Innen a fa formavilága.) A Grincs el akarta pusztítani a karácsonyt, nem pedig faállítási szokásával megtisztelni azt. Ha pedig a fa nem a karácsony, vagyis Jézus Krisztus születésének emlékeként jelenik meg, akkor mit keres az adventi ünnepkörben? Ráadásul további furcsaságot is érezhetünk a fa körül – ugyanis sem Dr. Seuss meséjében, sem annak vizuális narrációiban nem találkozhatunk „Grincs-fá”-val.

Mindezek tükrében felmerül a kérdés: hogyan és miért került a Grincs-fa az asztalra? Kinek a tiszteletére állítják?

A fa összetett, egyetemes szimbólum, amely szinte minden kultúrában megtalálható. A fenyő nemes növény, maga is fényszimbólum; egyes elképzelések szerint nevének jelentése: „Fény Ő”. S noha ágai nem érnek az égig, mégis a kozmikus tetőtlen fák egyetemes jelképeinek körébe tartozik. A keresztény kultúrkörökben a fiatalon kivágott fenyő Jézus Krisztus életútjának is jelképezője. Az örökzöld növény az örök élet szimbóluma, mely ráadásul egyfajta axis mundi, világtengely, mely összeköti a világokat egymással. December 21-e után rövidülnek az éjszakák – ez a megújuló élet szimbóluma. A téli időszámításban történő örökzöld fenyő állításának voltak már a kereszténység előtti hagyományai is – művelődéstörténeti emlékek sora bizonyítja, hogy az emberek mindig tisztelték a fákat. Fákat állítottak hálájuk jeléül az Isten(eknek).

Karácsonyunkhoz, Jézus Krisztus születésének napjához ma már hozzátartozik a karácsonyfa-állítás szokása, ez azonban nem mindig volt így: a hagyomány szerint először a 16. században, Németország területén díszítettek fel fenyőfát. Egyesek úgy tartják, hogy ezt maga Luther Márton állította a gyermeke számára.

A magyar néphiedelem úgy tartotta, hogy Jézus Krisztus egy fenyőfa ágai között lelt menedéket üldözői elől. Ennek emlékére kezdték a fiatal fenyőket feldíszíteni születésének napján. A fenyőállítás szokása a paraszti kultúrában korábban ismeretlen volt. A 18. század elején, német és osztrák hatásra jelent meg az arisztokrácia és a megerősödő polgárság körében. A karácsonyfa-állítás szokása a polgári kultúra egyik jellegzetes eleme, mely hamar népszerűvé vált, elsősorban a városokban. A 20. század elejére országosan általánossá vált a karácsonyfa állítása és máig is ez a legmeghatározóbb szimbóluma az ünnepnek.

 

A Grincs-fa ugyancsak örökzöldből készül, de nem nemes növényből, hanem többnyire zanótból, zsurlóból. (Ugyanakkor ismertek tujával, valamint fenyőággal kiegészített kompozíciók is.)  Nincsenek ágai – így az egyetemesen ismert világfa kultusztól eltérően a terméketlenséget szimbolizálja, valamint csúcsa nem az ég felé nő, hanem a föld – mások szerint a pokol – felé mutat. A Grincs-fa vége kunkori és csengővel van ellátva. Díszítése eszközei az amerikai populáris kultúra hamiskás, piros-fehér sétapálcanyalókát szopdosó manóinak formavilágát sugallja.

Édes és tartalmatlan.

A posztmodern karácsonyi cukiságok tömkelege mára teljesen deszakralizálta a kereszténység ünnepeit, így a karácsonyt is. Az amerikai mesében Grincsnek nem sikerült ellopnia a karácsonyt, ezért új stratégiát választott: megkettőz, másnak mutatja magát, közben beférkőzik, összekever és észrevétlenül, évről-évre változtatja meg az egyéni és a közösségi karácsonyi szokásokat.

A Grincs-fák többnyire dekorációs célokat szolgálnak, és nem tudják átvenni a karácsonyfa szerepét és jelképiségét, mégis, mindezek ellenére nem lenne baj, ha tartalommal sikerülne megtölteni az ünnepi készülődés heteit, nem pedig hamis és ellentmondásos szimbólumok reprezentálásával.

Kiváló, művészi értékű adventi koszorúk is készíthetők, amelyek valóban a várakozás és a fénnyel való feltöltődés jelképei lehetnek.

 

Címlapképünk forrása a Pixabay.com.

 

Olvassa el a grincsről írt cikkünket is:

Egy emocionálisan fejletlen troll, aki szigorított fegyházat érdemelne