Napfény a jégen
Budapest lakossága évszázadok óta a Városligetbe zarándokol pihenésért, friss levegőért és egy kis testmozgásért. A Városligeti tó a XIX. század közepén még egy szabályozatlan partvonalú, sok apró szigettel rendelkező tó volt, amelyet a Rákospatak vize táplált. A befagyott tavon az 1830-as években jelentek meg az első korcsolyázók – bár akkoriban még úgy vélték, a korcsolyázás egészségtelen és nem is illő dolog. 
Kresz Géza vezetésével 1869-ben alakult meg a Pesti Korcsolyázó Egylet. A városi tanács díjtalanul engedélyezte az egyletnek, hogy a Városligeti-tó egy részét korcsolyapályává alakíthassák. Saját költségükön egy kis fából készült melegedőt emeltek, és a korcsolyázók előtt 1870. január 29-én Rudolf koronaherceg részvételével ünnepélyesen megnyitották a városligeti pályát, a mai Városligeti Műjégpálya elődjét. Ezek után csak a tagsággal rendelkezők mehettek fel a jégre, a szegényebbek kiszorultak a Ligetből. Az egyesület a főváros egyesítésekor a Budapesti Korcsolya Egylet nevet vette fel, és a tó jegén rendezett jelmezes ünnepélyekkel, bálokkal népszerűsítette a sportágat. 
A korcsolyázás mint szabadidő sport rohamosan fejlődött és hatalmas tömegeket vonzott minden télen a befagyott tóhoz. A lelkesedést az is indokolta, hogy ekkoriban sehol a világon nem volt még ekkora összefüggő nyitott jégpálya, mint a budapesti. Mivel a tó partján felállított kéthelyiséges kis melegedő 1874-ben leégett, ezért szükség volt a megnövekedett igények kiszolgálására. Az első kőépület tervezésére kiírt pályázatot Lechner Ödön nyerte meg, aki 1875-ben egy neoreneszánsz stílusú, keleties hangulatú korcsolyacsarnokot tervezett. Az egyemeletes épület mindkét oldalához nyitott folyosóval egy-egy nyolcszögletű pavilon csatlakozott. Az első emeleti díszes nagyteremből megcsodálhatták a vendégek a pazar kilátást. A korcsolya-csatoló helység és a büfé a földszinten kapott helyet, míg a melegedő és a zenekari terem a tetőrészre került. 
A Millenniumi kiállításra bővíteni kellett a Lechner-féle épületet, ezért 1895-ben Francsek Imre tervei alapján – a ma is látható – eklektikus stílusú csarnokot emeltek a régi helyére. Az alagsorban rendezték be a korcsolya-csatolót, ide került a ruhatár és az öltözők. A megújult pályát 12 ívlámpa világította meg.
A jégpálya működése alapvetően az időjárástól függött. Amikor enyhe volt a tél, nem fagyott be a tó, így korcsolyázni sem lehetett. Az időjárás szeszélyeit szerették volna leküzdeni, ezért már a XX. század elejére megtervezték a mesterséges jégpályát, de az első világháború miatt ezzel csak később készültek el. Az 1926-ban megnyitott műjégpályát hazai cégek építették és a tervezést is magyar mérnökök végezték. A munkálatok során a Francsek-féle eklektikus korcsolyacsarnok két toldalék szárnyat kapott, a déli oldalon helyezték el a gépházat, az északin az öltözőket és a ruhatárakat. A tómeder betonjába összesen 62 kilométer hosszú, 4,2 cm átmérőjű gázcsöveket ágyaztak be nyolc-tíz centiméterre egymástól. A csövekben sós víz keringett, amelyet a zárt rendszerben elpárologtatott ammónia mínusz hét-tizenkét fokra hűtött le. A betonra rétegenként felhordott vizet a hideg csövek fagyasztották meg. Ezt követően a második világháborúig számos nemzetközi korcsolyaversenyt rendeztek a Városligeti Műjégpályán. 
A második világháború során a Városligeti Műjégpálya olyan nagy károkat szenvedett, hogy teljesen használhatatlanná vált. Az épület kupolái megsérültek, az összes ablak kitört, a közösségi terek kiégtek, az északi toldalék szárny megsemmisült, mindemellett a pályán több bombatölcsér éktelenkedett. A Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség és a Pesti Korcsolyázó Egylet rengeteget tett a jégpálya helyreállítása érdekében. A csarnok felújítása során ugyanakkor a korhű helyreállításra nem figyeltek, így a stukkók, szobrok és egyéb díszítések restaurálása nem történt meg. Az északi szárnyat sem építettek vissza (így az épület elvesztette szimmetriáját) és a kupolákat sem az eredeti formájukban renoválták. 1968-ban a jégfelület méretét megnövelték, még több helyet adva a korcsolyázás szerelmeseinek. 1986-ban került sor a gépház fejlesztésére, továbbá a jégpályán a régebbi fölé egy újabb, harmadik csőrendszer került. 
A Városliget Kapuja projekt során 2008 és 2011 között megvalósult a Városligeti Műjégpálya várva várt rekonstrukciója és a főépület műemléki helyreállítása. Ennek keretében a csarnok visszakapta külső díszeit, visszaállították az eredeti kupoladíszeket és a második világháborúban lebombázott szárny is újjáépült. Mindemellett kibővítették a pályát (12 000 négyzetméter) amely alá új hűtőcsöveket fektettek és új, modern gépházat építettek a déli toldalék szárny mellé.
A Városligeti Műjégpálya nyáron a csónakázók és szerelmesek, télen a jég szerelmeseinek otthona, immár 150 éve.
Fecske Gábor László
