Ellentétek vonzásában – Összecsapnak a különféle Európa-fogalmak
Fogalmi dilemmák.
Csejtei professzor abból indul ki, hogy Európát azért is nehéz fogalmilag meghatározni, mert még nincs kész, jelenleg is formálódik. Azt is leszögezi, hogy valahányszor megjelenik és uralkodóvá válik egy, a kontinest meghatározni próbáló álláspont, szinte azonnal megjelenik a színen annak ellentettje is. Éppen ezért érdemes szerinte a vizsgálódást ezen ellentétpárok mentén végezni. 
Felvilágosodás vs. romantika
Egyetemesség, egyenlőség és az ebből adódó örök béke – e gondolatok határozzák meg a felvilágosodás Európáról alkotott képét és ezek a gondolatok Csejtei megállapítása szerint szinte azonnal megteremtik saját maguk ellentétét is: a nacionalizmust és a háború magvait. Úgy véli, a felvilágosodás Európa egységéről alkotott képe is párra talál a romantikában. Míg előbbi szerint a kontinens egysége ésszel valósítható meg, addig utóbbi koncepciója a keresztény alapokon nyugvó hitegységről szól. És míg a felvilágosodás az egyneműsítésre törekszik, addig a romantika megújult erővel hozza felszínre Európa sokféleségének gondolatát.
Csejtei professzor egyik legfontosabb megállapítása, hogy a jelenlegi Uniós viták szuverenista álláspontjának a gyökerét, filozófiai forrását éppen a romantikában találhatjuk meg.
A permanens világforradalom
A Csejtei Dezső által hozott gondolatpárok közül egyet hozok még ide, annak is az egyik felét. A professzor Oswald Spengler 1933-as, A döntés évei című művére hivatkozik, amelyben a szerző arról ír, hogy az utóbbi 250 évben Európában világforradalom zajlik, melynek nyitányát a tradicionális társadalommal leszámolni kívánó felvilágosodás jelentette. És ez a mozgalom torkollott később – szükségszerűen – jakobinus, majd bolsevik diktatúrába. Spengler szerint ugyanakkor a forradalom ott nem ért véget és akár a XX. század végéig is eltarthat. Azt már Csejtei állapítja meg majdnem 100 évvel Spengler után, hogy
a világforradalom folytatódik, méghozzá a multikulturalizmus, a tömeges bevándoroltatás, a politikai korrektség és a gender-ideológia formájában. Hozzáteszi azt is, hogy e mozgalomnak immár bevallott célja a klasszikus Európa elpusztítása.
(Vissza)fejlődés?
Csejtei professzor az összehasonlítások után három fontos következtetést von le. Az egyik, hogy a különböző Európa koncepciók eleinte az egység, vagy sokféleség kérdésére koncentrálnak, majd később már mélyebbre ásva az európaiság léte, nemléte és értelme került a fókuszba. A szerző azt is megállapítja, hogy a vizsgált elemzések mindegyikéből hiányzik Közép- és Kelet-Európa. Ezek alapján pedig úgy véli, hogy
több évszázadra visszanyúló kulturális és történeti beágyazottsága van annak a lenéző és sokszor pökhendi magatartásnak, amelyet sok nyugat-európai politikus részéről tapasztalhatunk Kelet-Európával kapcsolatban.
Csejtei harmadik következtetése, hogy az európai egységet szorgalmazók vagy nincsenek tudatában, vagy nagyon is tudatában vannak annak, hogy az egység megvalósítása mindig magával hozza az egység feletti uralom megszerzésének lehetőségét is, amely szélsőséges esetben akár egy szűk kör zsarnokságát is jelentheti.
A teljes írás a Kommentár folyóirat 2019/4. számában olvasható. Címlapfotó: pixabay.com
