Mit tettek Veled, Szent Miklós?!
A mai reggel az egyik legszebb a gyermekeink számára. Meglepetés, ajándék várja őket, kedves élmény egy legendárium részeként; pont olyasmi, amiért jó dolog gyereknek lenni. Mikulás megajándékozza őket (van, akihez este is ellátogat, hogy találkozzanak), örömöt csal az arcukra, szeretetcselekedettel nevelgeti őket.
Az élő hagyomány így emlékezik Szent Miklósra, Myra püspökére. Kegyes cselekedeteknek egyébként is hiányában vagyunk, elsősorban mi, felnőttek.
Kilépve az ajtón, kitárva az internet kapuit, azonban megrökönyödünk: mi a fenét művelt világunk Szent Miklóssal?!
Ott tartunk, hogy már az is kisebb öröm, ha egyáltalán Mikulásnak nevezi valaki, nem a kommunizmus által ráerőltetett, a deszakralizáció és a nyelvpolitika jegyében kifundált télapó megnevezést alkalmazza (és nem, nem tartalmi ellenérv, hogy az olaszok Babbo Natale-t mondanak!). Odáig merészkedett a konzumvilág, hogy Szent Miklóst nem átallja felhasználni mindenre, amiből pénzt lehet csinálni, így már nemcsak az év ezen szakaszában ajándékozott apró finomságok öltik az ő alakját, de keresztény értékeket kampányaival nyíltan sárba tipró üdítőgyártótól kezdve aberrált szexjátékok és -filmek forgalmazóiig mindenki megpróbál még kicsikarni némi pénzt a gyönyörű mondavilágból. Közben – már megint – elvész a lényeg, meggyalázva az igazi tartalom.
Förtelem. Mi pedig széttárjuk a kezünket, sóhajtunk egy nagyot, és rohanunk dolgozni.
Amikor azonban néha lassítunk egy pillanatra, tűnődjünk el: ha csak annyira futotta, hogy tétlenül széttárjuk a kezünket, meg is érdemeljük a mammon világát, ami körülvesz minket!
Szent Miklós püspök, könyörögj érettünk!
Vágvölgyi Gergely
