A „római modell” lenyomata az európaiakon
„Nem akarjuk meghallani Kelet-Ázsiából, hogy nem élhetünk munka nélkül. Nem akarjuk meghallani Afrikából, hogy nem élhetünk túl gyermekek vállalása nélkül. És nem halljuk Amerikát sem, amikor azt mondja nekünk, hogy nem élhetünk békében, ha ‘szomszédaink’ – a világ más népei – ezt nem akarják…” – hegyezi ki a mai Európa és európaiak problémáját Rémi Brague a Válasz Online-nak adott interjújában.
Európa egységét két elem jelenléte adja: kultúrája egyrészt a zsidó és keresztény (Brague szándékosan nem a kötőjeles, zsidó-keresztény formát használja) hagyomány, másrészt az antik pogányság hagyománya. Más szavakkal: Athéné és Jeruzsálemé. E kettő úgy áll szemben egymással – fejti ki –, mint esztétika és etika, ész és hit. Az Athén és Jeruzsálem öröksége közötti feszültség dinamizmusa tartja fönn Európát. A filozófus tézise így hangzik: Európa azonban nem csak Athén és Jeruzsálem, hanem legalább annyira Róma is. Ezzel nem azt a banális igazságot terjeszti elő, hogy egyéb források mellet római hatás is érvényesült kultúránkban. Azt állítja, hogy azért vagyunk – sőt: lehetünk – ma „athéniak” és „jeruzsálemiek”, mert mindenekelőtt „rómaiak” vagyunk.
Brague nem a köztársasági vagy a császárkori Rómára utal, hanem Európa „kulturális mítoszára” – hívja fel a figyelmet a könyv bemutatását követően, az interjút felvezetve Pogrányi Lovas Miklós, a PPKE doktorandusza.
A közvélemény szerint egyetlen területe van civilizációnknak, amelyet a rómaiak találtak ki és hagyományoztak az utókorra: a jog. Ám rómaiságunknak ennél sokkal több összetevője van.
Rómainak lenni azt a tapasztalatot jelenti, hogy a régi megújul, újjáéled.
Rómainak lenni egyet jelent a tudással, hogy nem sajátunk, amit továbbadunk; hogy csak törékeny és átmeneti birtokosai vagyunk a kultúrának. Ez nem a múlt leírása, hanem a jövő megtervezése – vallja Rémi Brague.
És végül: a római szerkezet magának a keresztény valóságnak a szerkezete. A keresztények úgy viszonyulnak az Ószövetséghez, mint a rómaiak a görögökhöz.
A neves tudósnak feltett kérdésekre, melyek érintették a kultúrát, a multikulturalizmust, a migrációt és a keresztényeket illető legnagyobb veszélyek kérdését is, lényegretörő, frappáns válaszokkal méltatta a filozófus:
A valódi probléma a hétköznapi emberek életét érinti: a népi kultúra lényegében megszűnt, helyét a szórakoztatóipar vette át.
A multikulturalizmusról a neves gondolkodó így vall: A dolgok akkor válnak bonyolulttá, ha az egyéntől a csoportszint felé mozdulunk. Nagy kérdés, hogy a multikulturális társadalmak fenntarthatók-e hosszú távon. A kereszténységre leselkedő iszlám veszély régi ügy, egyidős magával az iszlámmal – mondja. Manapság kétoldalú intellektuális kihívással kell szembenéznünk: tény, hogy az iszlám régi „fizikai” ellenség, amelyet a kereszténység kezdetektől fogva ismer. Másfelől az iszlám vallás, és ebben a minőségében is meg kell értenünk, mégpedig anélkül, hogy ráerőltetnénk a mi keresztény kategóriáinkat.
Az iszlám sok mindent kölcsönzött a két ősibb vallásból, a judaizmusból és a kereszténységből. A zsidóságtól a halakha eszményét vette át, vagyis azt, hogy vallási alapú viselkedési szabályok határozzák meg, mit szabad és mit nem az embernek. A kereszténységtől pedig az üzenet univerzalizmusát kölcsönözte. A keresztény evangélium mindenkinek örömhír, nem pedig parancsolatok gyűjteménye. Ennek megfelelően katonai erővel nem lehet terjeszteni, elfogadásához a szív megtérése szükséges.
Ami kifejezetten veszélyes, az az úgynevezett „modernista projekt”: ami túlhangsúlyozza az emberi személyiség abszolút autonómiáját és önrendelkezését.
Az interjú végén Rémi professzor kiemeli: különösen zavarja az európaiak felsőbbrendűségi érzése minden iránt, ami nem olyan, mint ők.
A teljes írás itt olvasható.
Kiemelt képünk forrása a wikipedia.org.
