A négy igenes népszavazás évfordulóján
1989. november 26-án egy ikonikus népszavazás zajlott, mely nagyban előkészítette a rendszerváltást és a nép szavának, akaratának érvényesülését, a szó nemes és legteljesebb értelmében: a népszavazás vagy referendum a választópolgárok akaratának érvényesítése, a demokráciának (népuralomnak) közvetlen eszköze és a hatalomgyakorlás általános és „legerősebb” formája.
Így Magyarország 1989. november 26-án valóban a demokrácia mezejére léphetett.
Magyarország területén első ízben 1921-ben tartottak népszavazást, bár azt nem a magyar állam szervezte. 1918-1990 között a rendszerek alapelveiből kiindulva volt népszavazás. Első, igazán magyar népszavazásként a ma harminc éve megtartott szavazást tudjuk felsorolni. Azóta összesen hét-hét országgyűlési és önkormányzati választás, hat népszavazás és három európai parlamenti választás zajlott le – olvashatjuk az Origo.hu összefoglaló írásában.
Magyarország 1989-ben a pártállammal és annak kulturális, ideológiai relációival szakítva, felszámolva az államszocialista rendszert, békés úton átalakult egy demokratikus köztársasági alapokra épülő állammá. A magyarországi rendszerváltásra (a térség többi szocialista államához hasonlóan) válsághelyzetben – elsősorban az államszocialista geopolitikai rendszert fenntartó Szovjetunió strukturális (katonai és gazdasági) válságának következtében – kerülhetett sor. Ennek volt része a ma 30 éve megtartott népszavazás is.
1989. szeptember 18-án véget értek azok a tárgyalások, melyek az akkori pártok, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), a Magyar Demokrata Fórum (MDF), a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) és a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) között zajlottak és a rendszerváltás technikai részleteit tekintették napirendi pontjaiknak. A terv szerint az első szabad választások jegyeként, 1990. január 7-én tartották volna meg az elnökválasztást, mellyel az MSZMP és az MDF egyetértett, az SZDSZ és a Fidesz azonban ellenkezett, mivel úgy vélték, hogy az elnökválasztáson nagy valószínűséggel az akkor rendkívül népszerű Pozsgay Imre államminiszter, kommunista politikus győzhetett volna.
A békés politikai átmenet feltételeit kidolgozó nemzeti kerekasztal-tárgyalásokon a felek megegyeztek hat úgynevezett sarkalatos törvényjavaslat (az alkotmány módosításáról, az alkotmánybíróságról, a pártok működéséről és gazdálkodásáról, az országgyűlési képviselők választásáról, a Büntető Törvénykönyv módosításáról és a büntető eljárási törvény módosításáról) parlament elé terjesztéséről. 
A Szabad Demokraták Szövetsége szerint az MSZMP vezetése minden érdemi engedmény elől elzárkózott, ezért szeptember 24-én bejelentették: aláírásgyűjtésbe kezdenek annak érdekében, hogy népszavazás döntsön a vitatott kérdésekről:
1. Csak a szabad országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
2. Kivonuljanak-e a pártszervezetek a munkahelyekről?
3. Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában vagy kezelésében lévő vagyonról?
4. Feloszlassák-e a Munkásőrséget?
Az aláírások rendkívül gyorsan gyűltek, és október 17-én 140 ezer aláírást tartalmazó ívet nyújtottak be, ezek hitelesítése után az Országgyűlés október 31-i ülésén november 26-ra írta ki a referendumot, de az első kérdésből kivették a szabad szót. A még a régi összetételű Országgyűlés október közepén a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon született megállapodásnak megfelelően létrehozta a köztársasági elnöki intézményt, majd október 31-én az első, közvetlen elnökválasztást 1990. január 7-re tűzte ki, azzal a kikötéssel, hogy ha a népszavazáson az igenek kerülnek többségbe, az államfőt az új parlament választja meg.
Október 23-án a Magyar Köztársaság kikiáltásával a kollektív államfői testület megszűnt, az ideiglenes köztársasági elnök az Országgyűlés elnöke, Szűrös Mátyás lett. 
Az első magyarországi országos népszavazást 1989. november 26-án rendezték meg – a referendumokon eddigi legmagasabb – 58,03 százalékos részvétel mellett, a 7 824 775 választásra jogosult állampolgár közül 4 541 077 adta le a voksát. A népszavazás valamennyi kérdésben érvényes és eredményes volt, és valamennyi kérdésben az igenek győztek. Az utolsó három kérdésben az igen szavazatok aránya 95 százalék körül mozgott, így a második és negyedik kérdésben született eredmény megerősítette az október végén elfogadott 1989. évi XXXIII. és XXX. számú törvényeket. A harmadik kérdésre érkezett válaszok nyomán az Országgyűlés felkérte az Állami Számvevőszéket, hogy részleteiben vizsgálja meg az MSZP-nek (mint az MSZMP jogutódjának) a bejegyzési kérelmével egyidejűleg a bírósághoz benyújtott vagyonmérlegét, és erről tájékoztassa az Országgyűlést.
Az első kérdésben viszont rendkívül szoros eredmény született, 50,07 százalék szavazott igennel és 49,93 százalék nemmel, a különbség mindössze 6101 szavazat volt. Az Országgyűlés ennek megfelelően visszavonta korábbi döntését a köztársasági elnökválasztás kitűzéséről és a választási eljárás kérdéseiről. A köztársasági elnök megválasztására csak az 1990. március 25-én és április 8-án megtartott első szabad parlamenti választások után került sor, ezt az MDF és az SZDSZ április 29-i megállapodása ismét az Országgyűlés jogosítványává tette. A posztra a képviselők 1990. augusztus 3-án az SZDSZ által jelölt Göncz Árpádot, az SZDSZ Országos Tanácsának tagját, a Magyar Írószövetség elnökét választották meg.
Kiemelt képünk forrása: oktatolapok.mnl.gov.hu
Forrás: MTI, wikipedia.hu, valtor.valasztas.hu
