Isten éltessen, KDNP!
Nem elegáns, sőt demokráciában kifejezetten káros, ha valaki a véleményét úgy fogalmazza meg, hogy annak végső következtetése a másik személy, vagy szervezet létjogosultságának kétségbe vonása. Történt ugyanis, hogy a Szabad Nép (bocsánat elrontottam), helyesen: az Index véleményrovatának szerzője nemes egyszerűséggel a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) létének értelmét kérdőjelezte meg a szervezet 75. születésnapján. Ugye Ön sem örülne, ha 75. születésnapján bárki azt a kérdést tenné fel Önnek: „Maga minek van?”.Márpedig a magát haladónak tartó (oh’ szerénység!) említett orgánum ezt tette, amikor az írás címének a következő mondatot adta: „A KDNP minek van?”
A kereszténydemokráciával kapcsolatos kritikák központi eleme az, hogy milyen alapon „papolnak” az embereknek olyan politikusok, akik bűnösök és közelében sincsenek a Szentírásban foglalt krisztusi tökéletességnek. Valóban, a földön jelenleg senki sem tökéletes, bár az erkölcsi magaslatról minket kioktató baloldali újságírók és politikusok már egészen a közelében érzik magukat… Márpedig ha tudom, hogy mi az ideális cél, akkor bűneim és botlásaim ellenére annak képviselete igenis keresztényi kötelességem. Mert ha a köz ügyeivel való foglalkozás (politizálás) csak a tökéletesek kiváltsága lenne, akkor a világon az előbb elmondottak alapján senki sem foglalkozhatna ezzel.
Azt is tudjuk a Bibliából, hogy gyümölcseiről ismerjük meg a fát. Márpedig a tapasztalat azt mutatja, hogy ha kereszténydemokrata gondolkodású kormányzat szolgálata által valósul meg egy ország irányítása, akkor az emberek kiszámítható, fejlődő és jó gazdasági eredményeket felmutató környezetben élhetnek. A kritizáló baloldalnak pedig mindig csak farizeusi szemforgatásra és eredménytelen, sikertelen kormányzati szerencsétlenkedésre futotta. Mindezt néha megfejelve idegen, vagy hazai fegyverekkel, vagyis diktatúrával (nemzeti szocializmus, nemzetközi szocializmus).
Mindezen diktatúrákkal szemben alakult meg a KDNP jogelődje, az egyetlen ma is működő, történelmi múlttal rendelkező pártunk. A FIDESZ-KDNP együttműködése sem példa nélküli Európában. Már évtizedek óta kiválóan működik a német CDU-CSU struktúra, és köszönjük, a magyar modell is jól van.
Mi kereszténydemokraták tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, ám azt is tudjuk, mi életünk értelme és célja, mik a feladataink a földön és mindezeket Kitől kaptuk. Így hát megértő derűvel szemléljük a magukat karámba zárók csoportját, akik fogvicsorgatva bizonygatják egymásnak, hogy ők bizony milyen tökéletesek és erről a megfellebbezhetetlen piedestáról szónokolnak a kereszténydemokrata embereknek. Lelkük rajta!
Egyébként: Isten éltessen, KDNP!
Tarnai Richárd
