A határon túli, szórványban élő magyarság napja

1920. június 4-én a trianoni békediktátum nyomán a kárpát-medencei magyarság egyharmada idegen országok felügyelete alá került. A rendszerváltozás előtti évtizedekben – részben az internacionalizmus szellemében – a jelentős magyar kisebbségekkel rendelkező szomszéd államok igyekeztek a tömbmagyarság szigeteit feloldani. Állami kitelepítések, betelepítések, erőszakos ipartelepek létrehozása, egyes térségek elsorvasztása, valamint az anyanyelvi oktatás korlátozása alapvetően hozzájárult ahhoz, hogy a határontúli magyar kisebbség egyre inkább a szórványlétbe kényszerült.

A kisebbségek érdekérvényesítése sokkal előnyösebb, amikor a magyarság földrajzilag is egy jól behatárolható tömbben maradtak, ahol abszolút lélekszámbeli többségben vannak (pl. Székelyföld). A határontúli magyarság jelentős része azonban nem tömbben, hanem szórványban él. Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Szlovéniában jelentős magyar kisebbség él elsősorban a határmenti szórványvidékeken. A szórványban élő magyarság lélekszáma nehezen megbecsülhető, számuk hozzávetőlegesen háromszázezer és közel egymillió közöttire tehető. A szórványlét számos nehézséget jelent, így a magyarság szülőföldjén való megtartáshoz szükség van az anyaország támogatására is. 

2011 februárjában a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nagyváradi kongresszusán határozatban nyilvánították november 15-ét (Bethlen Gábor születésének és halálának napját) a magyar szórvány napjának. Az erdélyi kezdeményezések hatására a magyar Országgyűlés, 2015 őszén ugyancsak a magyar szórvány napjának nyilvánította november 15-ét, melyet azóta minden évben megtartanak.