A gyönyörű magyar imázsfilmek kulisszatitkai

A magyarországi turizmus virágzik, az erre vonatkozó európai és nemzetközi felméréseken időről időre az élen végez Budapest. Híres a magyar gasztronómia, építészet, természeti kincseink. Mi, magyarok kimagaslunk az átlagból a tudományok és a sportteljesítmények terén, nevünket öregbítik a feltalálók és tudósok, a zene és az irodalom jeles képviselői.

Számos értéket képvisel Magyarország és összességében a világ bármely pontján élő magyar nemzet. Mindezeket a szellemi, kulturális, hagyományőrző, építészeti kincseket fantasztikus módon képesek imázsfilmekbe „sűríteni” a rendezők anélkül, hogy a fő téma és a bemutatott érték sérülne.

A Magyar Turisztikai Ügynökség több reklám- és turisztikai céggel együttműködve olyan képvilágban tárja elénk ezeket, hogy már-már érezzük a lágy balatoni szellő simogatását, a gulyásleves és a tokaji borok zamatát, s szívünkig ér a pentatonikus magyar népzene.

Mindegyik imázsfilm más és más oldalról közelíti meg hol az ország szépségeit, hol lenyűgöző fővárosunkat. Van, hogy a túrázni vágyókat szólítják meg a készítők egy fantasztikus videóval, van, hogy a gyermeki énünket megérintve meseszerűen tárják elénk a magyar kincseket.

A Magyarország Rád Vár kampány keretében arra buzdítanak mindenkit, hogy nem kell messzire utazni, hanem az országhatárokon belül is érdemes feltérképezni a szebbnél szebb vidékeket. Ennek a mintegy kihívás jellegű videója szinte arra ösztönzi az embert, hogy azonnal útnak induljon, és az ország minden zegzugát bejárja.

Két kisfilmben – a teljesség igénye nélkül – bemutatnak néhány magyar találmányt, méghozzá élvezetes módon, úgy, hogy az képről képre belénk vésődik. Isten éltessen, Magyarország! címmel augusztus 20-ára, az államalapítás ünnepére is  felemelő videóval készült a Csodás Magyarország csapata. Itt pedig szemet gyönyörködtető budapesti képsorok tárulnak elénk egy-egy néhány perces kisfilm erejéig.

A 2024-es olimpiára készülve is készítettek az alkotók egy imázsfilmet, melyben helyet kap Budapest éjjel és nappal, a csendes hajnalok, a mozgalmas nappalok, az éjszakai pezsgés. Érzelmeink szintjén hat ránk egy-egy videó, például ez, amelyben egy fiatal pár Budapestre látogat és a készítők az itt töltött időszakot egyik élethelyzetből a másikba szó szerint átlépve mutatják be. Ha pedig ősz, akkor íme egy, a csodasmagyarorszag.hu-n nemrégiben megjelent videó. 

A fenti film egy éve jelent meg. A hamar népszerűvé vált videó rendezőjét, Topolánszky Tamás Yvant, a producert, Sümeghy Claudiát és a néptáncost, Korzenszky Tamást kérdeztük az alkotás elkészültének hátteréről.

– Hogyan született meg az igény egy új, más fókuszú imázsfilmre?

– Korzenszky Tamás: A Magyar Turisztikai Ügynökség indított útjára egy országimázs-kampányt, amelyen belül több rövid reklámfilm is készült. A Budapest-fókuszú turisztikai kampány nemzetközi szintű és színvonalú. 2018 tavaszán indult el a Spice of Europe első kiadása, amikor egy fiatal pár látogat el Budapestre, és az ő szemszögükön keresztül, 24 óra alatt ismerhetjük meg Budapest éjjeli és nappali arcát.

– Sümeghy Claudia: A második film – a mienk –, egy nyári képet fest elénk, mely a tánc kifejezésmódjával mutatja be Budapest nevezetes kulturális-emblematikus helyeit – így a Budai Várat, az Andrássy utat, a Hősök terét –, de kicsit undergroundként a 4-es metrót és más helyszíneket is az érdeklődő elé tár a pár egy pillanat erejéig.

– Miért éppen a tánc nyelvén szólítja meg a nézőt a kisfilm, és kalauzolja végig a városon? 

– Korzenszky Tamás:

A tánc, az antropológiai értelemben vett mozgás szellemi, fizikai és erkölcsi nevelést ad.

A klipen belül több táncművészeti ág is megmutatkozik: a balett, az artista mozgásvilág, a kortárs- és a néptánc. A táncosokkal együtt járjuk be a várost, és így tárulnak elénk Budapest szimbolikus helyszínei különleges perspektívából is. 

– Topolánszky Tamás Yvan: Megtaláltak minket ezzel a feladattal, és egy közös gondolkodás eredménye a videó, ami a nagyérdemű elé is került. Nem titok, hogy a hangulat szempontjából nagyon hatott ránk Pharrell Williams Happy című dala. Az volt számomra fontos, hogy ez a pozitív hangulat és üzenet az imázsfilmen keresztül átjöjjön a nézőnek. Nem akartunk szimplán csak „örömködős” vizuális anyagot készíteni, hanem egy megfogható, mély tartalmi vetületű művet akartunk átadni. Így született meg a gondolat, hogy a táncosaink a főváros kulturális sokszínűségét megidéző szellemei legyenek. 

– Sümeghy Claudia: A klasszikus művészet, a kortárs művészet, a folk és a wellness, a jólét szelleme kalauzol bennünket a tánc nyelvén végig a városon. Budapestre és Magyarországra sokan az egészségturizmus okán érkeznek, és ez volt a mozgásvonulat a film világában.

Azok, akik turistaként Budapestre jönnek, azt vallják, hogy valami megmagyarázhatatlan ereje van a városnak. De ahogy ezt elkezdi az ember bizonyos kritériumok mentén vizsgálni, akkor rögtön jön a gondolat, hogy ez olyan, mint Bécsben, amaz olyan, mint Prágában és így tovább. Amikor a kreatív csapat elkezdett azon dolgozni, hogy Budapest mitől Budapest, hogy mivel lehet a város esszenciáját megfogni, arra jutottunk, hogy egy emberi léptékkel felfogható, akár 24/48 óra alatt megismerhető város Budapest, mely városban ezek az impulzusok mind érintik a látogatót. Ezt kívántuk megmutatni.

Az idelátogató nyáron mondjuk elmegy a Várba a Mesterségek Ünnepére, de onnan át tud sétálni a Hősök terére a múzeumokba, onnan át tud menni a látogató a kisföldalattival a Deák térre, és ott akár bulizni is tud. A város, a kultúránk sokszínűsége ennyire gazdagon és széles körben meg tudja érinteni az ide látogatót. Ezt próbáltuk meg egy hangulatvideón átadni, mert ezt nem lehet szájba rágni. Ezt vagy érzi az ember vagy nem.

– Topolánszky Tamás Yvan: Az is fontos volt, hogy mivel tudtuk, a táncon keresztül akarjuk ezeket a dolgokat bemutatni, felismertük, hogy absztrakt lesz a mű, viszont mindebben a környezetben Budapest valódisága is megjelenik. Például ott van a Gellért-szobor, ami nem egy olyan hely, ahova akár a helyiek, akár a turisták minden nap felmennek. De egy hely, amit a város szinte bármely pontjáról látni, ezért fontos volt számunkra, hogy ez is megjelenjen lehetőség szerint olyan módon, ahogyan még nem láttuk – így megfűszereztük egy kis UV-festéssel a látványt.

– Sümeghy Claudia: Ha valaki megnézi ezt a videót, nem kell, hogy az legyen az első gondolata, hogy hú, de szép az az épület, elmegyek, megnézem. Célunk volt: tükröződjön a filmen keresztül, hogy, ennek a városnak karizmája van, érdemes meglátogatni, és jobban megismerni.

Azt szerettük volna átadni, hogy Budapest a lehetőségek városa. 

Ezt szolgálták a kitekert élethelyzetek, hogy a Lánchídon vagy a Mária szobornál szaltóznak az artisták, vagy ahogy táncolnak a Sikló fölött a néptáncosok. Budapesten bárhol, bármelyik utcakövön megtalálhatja az ember azt a négyzetmétert, ami ezt az érzetet adni tudja. A filmünkben a város szellemei magukkal ragadnak egy-egy – amúgy tipikus turistahelyzetben lévő –  érdeklődőt, és megigézik őket, így vezetve végig a városon. Aztán a film végén ezek az emberek mind találkoznak a napfelkeltében a Halászbástyán.

Amit nagyon sokat hangoztatott az alkotó csapat, hogy majdnem minden nagyvárosban egy elkülönült rész szolgál a turisták központjául, léteznek turistakerületek (pl. valódi Párizs és turista Párizs), de Budapesten a kettő közti határ elmosódik. Például a Szabadság téren nem csak a külföldi vendég sétál, hanem a helyiek is sétáltatják a kutyájukat, játszótéren vannak a gyermekükkel. 

– Milyen élményeket adott a forgatás időszaka? 

– Sümeghy Claudia: A forgatás öt napja hatalmas élmény volt. Minden nap estétől reggelig dolgoztunk – az egész stábnak felborult a bioritmusa. Aztán a halászbástyás jelenetet – az utolsó képet – leforgattuk, és még ott maradtunk  hajnalban, zenét hallgattunk, pezsgőztünk, és ez felemelő érzés volt számunkra is. Mi magunk ott éltük meg azt, hogy milyen csodálatos városban élhetünk nap mint nap.

– Topolánszky Tamás Yvan: Minden szempontból nagyon különleges forgatás volt. Reklámfilmek esetében ez az idő extrém hosszúnak számít. A város adottságából fakad, hogy egy ilyen különleges film, különleges igényekkel készülhetett el, ami persze felelősséget is jelent, és ezt végig magunkon is éreztük. Ugyanakkor elképesztően izgalmas feladat volt, hogy a fővárost úgy is újra megismerjük, hogy már számtalanszor jártunk a forgatás helyszínein.

– Korzenszky Tamás: Nagyon profi, lelkiismeretes, nyitott gondolkodású csapat és barátságos emberek dolgoztak együtt. Együtt gondolkodtunk, éjszakáztunk, mentünk az éjszakai kisbuszokkal a különböző helyszínekre, és mindenhol csak forrt körülöttünk a levegő. Maradandó élményként vésődött be az emlékeimbe. Azóta is, ha a Lánchíd felé járok, és felnézek a Várra, akkor elmosolyodok, hogy mi a Sikló kis hídján is táncolhattunk. Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy ezen élmények által még jobban megszerethettük Budapestet. Most értettem csak igazán meg, hogy

Budapest tényleg a miénk.

– Topolánszky Tamás Yvan: Az is fantasztikus volt, hogy olyan helyzetekben láthattuk a fővárosunkat, amilyenben senki más nem. Például a rengeteg lezárás miatt a teljesen üres alagúton keresztül szaladhatott végig az egyik szereplőnk, vagy a Margitszigeten a Szabadtéri Színpadon táncolhattak a táncosaink, amikor kelt fel a nap.

Annak, hogy a Magyar Turisztikai Ügynökség felkérésének tettünk eleget, és megalkottuk ezt az imázsfilmet, van egy missziós jellege is. Nem olyan, mint egy mozifilm, amit az ember eltervez, és amíg nem fejez be addig csak azzal foglalkozik, és nagyon a sajátja. Abban van egy plusz motiváló erő, ha az ember több alkotótárssal együtt dolgozik. A táncosokkal, az operatőrökkel, zeneszerzővel, producerrel szimbiózisban voltunk. 

– Sümeghy Claudia: A napszakok megjelenítése is fontos volt számunkra. Filmesként a naplemente és a napfelkelte a legértékesebb napszak. Nyáron a nappali fénnyel igazán nem tudsz mit kezdeni, mert annyira erős, hogy kiégeti a képet. Esténként 6-7 órától forgattunk, és emlékszem, hogy az első napon a Mária szobornál végeztünk, és fantasztikus volt a Várban sétálni hajnali 4-kor, majd utána ott nézni a napfelkeltét. 

Nálunk a családban a magyar kulturális örökség ápolása és továbbadása nem volt annyira fókuszban, mint mondjuk a két Tamásnál. Lehet, ez azért is alakult így, mert édesanyám félig orosz származású, ő ott született. Érdekes volt az alkotói folyamat során – ami közel egy évet ölelt fel – felfedezni magamban azt a fajta nagyon pozitív nemzeti büszkeséget, amit a hétköznapokban eddig nem tudtam megélni. Ez számomra egy heuréka-élmény volt.

– Korzenszky Tamás: Nekem gyerekkoromban az egyik kedvenc helyszínem a városban a Tabán és környéke volt. Így izgalommal vártam azt a napot, amikor a Várkert Bazárban volt a forgatás helyszíne. Vagy amikor a Margitszigeten a Szabadtéri Színpadon táncoltunk, olyan érzést adott, mint például amikor az Európa Bajnokságon a focimeccs előtt énekeltük a magyar himnuszt, és teljesen libabőrösök lettünk.

Gyermekkorom óta részt veszek a táncházmozgalomban, amely a kulturális örökségünk megőrzésére irányuló legjobb gyakorlat és egyben komplex közösségi, művelődési és szórakozási forma.

A néptánc kiállást ad, viselkedésmódot a mindennapokhoz.

– Milyen kihívásokkal kellett szembenézni az utolsó képkocka megszületéséig?

– Topolánszky Tamás Yvan: Nekünk fontos szempont volt és egyben feladat is, hogy ne soroljuk fel újra azokat a tereket, amik a korábbi Budapestről szóló imázsfilmben megjelentek. Ezért egy teljesen más koncepciót alkottunk.

– Sümeghy Claudia: Voltak nagyon szűk keresztmetszetek a forgatási helyszínek és az időbeosztás terén, mint például amikor a metróban forgattunk. Oda csak egy bizonyos idő után és ideig engednek le, kb. nettó két órát tudtunk forgatni, mert újra indult az élet a városban. Jött a metró.

A gyártásvezető, Gáll Tamás és a csapata hála Istennek meg tudták ugrani az elképzelésekből és a helyszínek egyediségéből fakadó nehézségeket. Sokan úgy képzelik, hogy ez egy állami megrendelés, és biztosan minden könnyedén megoldható és kivitelezhető volt. De ugyanúgy végig kell haladni a különböző lépcsőkön, és ugyanúgy be kell adni a közterület-foglalási kérelmeket a területhasználathoz.

A megrendelőnk, a Magyar Turisztikai Ügynökség ezzel a projekttel foglalkozó illetékesei mindent megtettek, hogy segítsék a munkánk előbbre jutását. 

– A kulisszák mögé lesve mit tudhatunk meg a zene, az elénk táruló képek, jelmezek, szereplők ruházatáról?

– Sümeghy Claudia: A ruhák kiválasztásánál is fontos volt, hogy magyar dizájner termékekbe öltözzenek táncosaink. Azokat kerestük meg, akik a korábbi Spice of Europe filmben nem tudtak szerepelni. Mindegyik karakternek volt egy palettája, mindegyikhez rendeltünk egy őselemet, a tüzet, a vizet, a levegőt és a földet. Ez már irányt adott az árnyalatoknak, és igazodott a teljes arculati képhez. Az elemek pedig szimbolizálták a különböző művészeteket: a tüzet rendeltük a népművészethez, a földet a kortárs művészethez, a balerina a levegőt testesítette meg, a vizet pedig az artisták. 

– Topolánszky Tamás Yvan: A film zeneszerzője Subicz Gábor és Kalotás Csaba voltak. Szerettük volna, hogy legyen egy népzenei vonal, ami végigkíséri a filmet, de valami újítást is szerettünk volna. Így jött az ötlet, hogy magyar népdalt tegyünk be, de nemzetközi hangon, így magától értetődött, hogy Queen 1986-os budapesti nagykoncertjéből a Tavaszi szél című dalt rendeljük a képhez.

A Queent a világon mindenütt ismerik, ezt a dalt pedig legfeljebb 15 millióan. Nagyon szép vonulat, hogy a kettőt ötvözve megtaláltuk ennek a népdalnak azt a verzióját, amelyet hallgatva a nemzetközi közönség is átérezheti azt, amit egy magyar ember. Ezzel kapcsolatban pedig akkor nyugodtam meg a igazán, amikor a CNN-en megláttam a filmet, mert teljesen beleillett a palettába.

– Kérünk egy kis jövőbetekintést a filmmel kapcsolatban!

– Sümeghy Claudia: Szerintem ami az utóbbi években nagyon sokat számított Budapest jobb megítélésében, az az itt forgatott filmek, játékfilmek mennyisége is minősége. Külföldi hírességek élnek itt hetekig, hónapokig és megosztják a közösségi oldalaikon, hogy mennyire szeretik a várost. Ugyanakkor a magyar filmek és dokumentumfilmek is egyre jobban szerepelnek nemzetközi színtéren, ami szintén segíti Budapest népszerűsítését. Mivel első nagyjátékfilmünkkel sok külföldi fesztiválra eljutottunk, nagy álmunk, hogy – akár a Magyar Turisztikai Ügynökséggel karöltve – készíthessünk egy olyan reklámfilmet, amiben Budapest az idelátogatók „filmjének városaként”, helyszíneként szerepelhet. 

– Topolánszky Tamás Yvan: Amit nagyon kevés laikus lát, de fontos, hogy észrevegyük: rengeteg nyugati, főként amerikai nagyfilmben megjelent Budapest korábban is, de mint Moszkva vagy éppen mint London, mert olyan színes, gazdag az építészete. Mostanra azonban eljutottunk oda, hogy Budapest valóban Budapestként jelenik meg, önmagát játszhatja. Ez hatalmas turisztikai értékkel bír.

Ötlet szintjén bennünk van az a vágy, hogy akár a teljes Kárpát-medence magyarlakta területét be tudjuk mutatni majd egy film vagy sorozat keretében. Olyan képi megvalósításban gondolkodunk, ahol szöveg és narráció helyett csak a felfedezetlen természeti és kulturális értékeinket mutatjuk be.

– Korzenszky Tamás: Milyen szép üzenettel bírna, ha a 2020-as nemzeti összetartozás évére készülhetne egy olyan film, ami a régről megmaradt, hagyományos népi életformát mutathatná be az autentikus erdélyi kis falvakból, az elcsatolt területekről, vidékekről.

– Milyen üzenetet kívántak átadni az alkotók?

– Sümeghy Claudia: Budapestet bemutatni a nagyvilágnak közösségi feladat, nem lehet egy ember víziója. Reméljük, hogy amit végül a néző érez a filmből, az az összefogás. Habár sokan sokféle területről érkeztünk, mégis egységet alkottunk. Fontos a sokszínűség, fontos, hogy minél több rendező lehetőséget kapjon átélni ezt az élményt, de legyen egy pontos koncepció, ami mentén mégis egységesek a tartalmak.

Sajnálom, hogy a helyi fiatalok sok esetben úgy tekintenek például a néptáncra, hogy az poros, ódivatú. Érdemes lenne hangsúlyozni a néptánc szépségét, és valahogy visszacsempészni az értékét a mindennapokba. 

– Topolánszky Tamás Yvan: A néptánc mellett pedig ugyanúgy része a kultúrának, a magaskultúrának – bár nem magyar sajátosság – a balett. Látni lehetett, hogy ezek az emberek, a táncosok milyen szeretettel és szakmai tudással segítik a munkánkat a maguk jeleneteinek és a közös jeleneteknek a koreografálása közepette, de átérződik a munkájuk, hivatásuk szeretete a képsorokon is. Fontos kép volt számunkra, hogy egy lebegő balerinát lássunk a Nemzeti Galéria kupolájában, hogy át tudjuk adni azt a magasztos érzetet, amit egy-egy emblematikus hely tud adni Budapesten belül. Az ilyen jelenetek jól szemléltetik azt, amit a szavakkal már nem tud kifejezni az ember. 

Egy évvel a sorozat előző része után a Magyar Turisztikai Ügynökség újabb epizódját jelentette meg a Spice of Europe imázsfilm-sorozatnak, amely ugyancsak csodás képi világot tár a néző elé, a budapesti magaskultúrát és luxust osztva meg velük.

Fotók: Vasárnap.hu