„Boldog születésnapot, Isten éltessen sokáig!” Ki nem örül annak, ha mások felköszöntik a nagy nap alkalmából?! Mi tagadás, nekem is jól esik az ilyesfajta köszöntés, ám rendkívül meglepődnék, ha a szeptemberi iskolakezdés napjaiban mondaná ezt nekem valaki, hisz novemberben ünneplem születésnapomat.
Októberben betévedtem egy bevásárlóközpontba, és legnagyobb meglepetésemre nem csupán csokimikulások, hanem karácsonyfadíszek, lampionok és mindenféle karácsonyi ünnepi kellék látványa fogadott. Értem én, hogy a profit, a bevétel meg az egyebek nagyon fontosak a kereskedőknek, ám véleményem szerint mi magunk is tudnánk tenni az ellen, hogy az ünnepeink ilyen módon történő mesterséges előrehozatala ne vegye el azok lényegét. Ez az időtáv egyébként már azt a kérdést is fölveti, hogy eláll-e a csoki karácsonyfadísz karácsonyig… Bár ismerve az élelmiszeripar mesterséges adalékanyagait, ez valószínűleg nem jelent gondot.
Érdemes tehát figyelnünk arra, hogy az ünneplésnek legyen meg a maga helye és ideje, amely szerencsés, ha egybeesik azzal, amikor a nagy esemény évfordulója valóban ránk köszönt. Ezért most nem is kívánok a kedves olvasónak áldott karácsonyt, ahogy jó bevásárlást sem.
Mert ahogy a Szentírásból tudjuk: mindennek megvan a maga ideje.
hirdetésTarnai Richárd
