Marton Zsolt: A keresztény ember számára a halálnak pozitív jelentése van

Közeledik mindenszentek főünnepe és halottak napja. Ez a két nap markánsan kifejezi keresztény hitünk lényegét: „Krisztus meghalt bűneinkért az Írások szerint, eltemették és harmadnap feltámadt.” (1Kor 15,3-5). „Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban életre is kel.” (1Kor 15,20-22) Krisztus föltámadása kezdete és forrása a mi jövendő feltámadásunknak, ahogy ezt a Római misekönyv egyik prefációja is mondja: „Mert híveid élete, Urunk, megváltozik, de meg nem szűnik”.

Mindenszentekkor a mennyországot ünnepeljük, halottak napján pedig imádkozunk a tisztulás állapotában lévő elhunyt szeretteinkért, hogy ők is a mennybe jussnak.

Ezzel megvalljuk a szentek közösségébe vetett hitünket: a megdicsőült Egyház, a szenvedő Egyház és a zarándok Egyház összetartozik. A keresztény ember számára tehát, a halálnak pozitív jelentése van. Ezért adjuk meg a végtisztességet halottainknak a temetéssel, és imádkozunk sírjaiknál.

Ezzel kapcsolatban a Római Szentszék rendeletet adott ki, hogy bonyolult világunkban világossá tegye a katolikus keresztény tanítást. (E rendelkezés a Hittani Kongregáció Ad resurgendum cum Christo – „Hogy föltámadjunk Krisztussal” – kezdetű 2016. március 18-án kiadott instrukciója.) Ennek a lényegét szeretnénk most ismertetni:

„A legősibb keresztény hagyományt követve

az egyház nyomatékosan ajánlja, hogy az elhunytak testét temetőkben vagy más megszentelt helyen temessék el…

Előnyben részesíti a holttestek eltemetését, mivel ebben nagyobb tisztelet nyilvánul meg az elhunytak irányában, ugyanakkor a hamvasztást nem tiltja kivéve, ha azt a keresztény tanítással ellenkező okok miatt választották.” Az instrukció szerint nem engedélyezett a hamvak otthoni őrzése. Ennek lélektani oka is van: aki nem temeti el szerettének földi maradványait, az nem tudja őt elgyászolni, és a végső találkozás reményében elengedni.

Továbbá, nem engedélyezett a hamvak szétszórása a levegőben, a földön, vízben vagy más módon, illetve a hamvak megőrzése emléktárgyakban, ékszerekben vagy más tárgyakban.

Rendkívül fontos, hogy egészséges kapcsolat alakuljon ki elhunyt szeretteinkkel az imádság, a sírhely látogatása, gondozása által, ezért rendelkezik úgy a Római Szentszék, hogy elhunyt szeretteinknek a végtisztességet megadva, földi maradványaikat megszentelt temetkezési helyeken (temető, urnatemető) helyezzük el. Lényeges továbbá, ha lehet, még életünkben rendelkezzünk arról, hogy halálunk esetén hozzátartozóink katolikus keresztény módon búcsúztassanak el bennünket a földi élettől.

A föltámadásba vetett hittel kívánok a kedves testvéreknek imádságos ünneplést és megemlékezést mindenszentek főünnepén és halottak napján – zárta e jó kívánsággal körlevelét Marton Zsolt váci megyéspüspök.

Nyitókép: Wikipedia, Sanok, Lengyelország