Lendülettel a kisváros élén – Heinczinger Balázzsal beszélgetett a Vasárnap.hu

 

Ködös, holdfényes éjszaka a Dunakanyarban 2019. október 17-én –  Az Időkép.hu kamerájának felvétele

A Duna-szoros kapujában, a visegrádi várral szemben elterülő kisváros választói meglehetős határozottsággal döntöttek október 13-án, hiszen

egyetlen régi képviselő sem került be az új testületbe és a 13 éve regnáló polgármestert is leváltotta egy új.

„Városunk egy új irány és egy új szemlélet mellett döntött és nekünk ennek az elvárásnak kell majd megfelelnünk” – nyilatkozta Heinczinger Balázs, az újonnan megválasztott polgármester, aki a mi hírportálunknak adta legelső, exkluzív interjúját.

– A szórólapok, plakátok, közösségi médiában tapasztaltak tanúsága szerint és amint erről a városban tájékozódtunk, az országban egyedülálló módon egy pozitív kampánnyal nyerte meg a választást ön és képviselőjelölti csapata. Semmi sárdobálás, semmi kompromittáló poros videók és hangfelvételek nem kerültek elő a régi vezetésről, mindvégig csak arról beszéltek a választások előtt, hogy mi mindenen szeretnének változtatni. Harminchét voks többlettel ugyan, de a választók fogékonynak mutatkoztak programjukra, és teljes egészében menesztették a városvezetést.

– Az előző három ciklusban a polgármester és a két utolsóban a képviselők döntő többsége is ugyanaz volt. Mi többen, többnyire a negyvenes korosztályhoz tartozók úgy ítéltük meg, hogy az utóbbi években mindenféle koncepció nélkül kullogott a történések nyomában az előző testület. Az események sodrában csak ad hoc döntéseket hoztak, bár tagadhatatlanul voltak eredmények – felújították az óvodákat, részlegesen a művelődési házat –, de mindez a kormányzat nyújtotta pályázatok özönében édes kevésnek tűnt számunkra. Ami nagy beruházás született, az mind állami finanszírozással történt, a településvezetésnek semmilyen innovációja nem volt benne. Ezek egyike volt az árvízvédelmi gát megépítése.

 

A kormány hiába támogatta kiemelten a Dunakanyar régió fejlesztését, az ezekre kiírt projektben nem készült el a várva várt dunai strand Nagymaroson, holott a szomszédos települések némelyikén már régen gyönyörű strand várja a helyieket és az itt nyaralókat.

Az újonnan megválasztott testület első feladata lesz, hogy a kampány idején közel 1500 kiküldött, 800 megválaszolt kérdőív alapján közösségi tervezéssel olyan fejlesztési koncepciót készítsen, amit később lépésről lépésre egyeztet a lakossággal. Minden érintett utcában élőt meghívunk, minden érdeklődőt várunk ezekre a fórumokra és közösen érleljük ki a jó megoldásokat.

Az még egyszer nem fordulhat elő, hogy a választóinknak lakossági petíciók gyűjtésébe kell kezdenie, ha el szeretne érni valamit a város vezetésénél, mert sajnálatosan eddig az volt a gyakorlat, hogy lesöpörték ezeket az asztalról és válaszra sem méltatták a döntéshozók a kéréseikkel hozzájuk forduló polgáraikat. Ezen mindenképpen szeretnénk változtatni. Minden nagyobb beruházás előtt biztosítjuk, hogy az érintettek elmondhassák a véleményüket. Ettől azt reméljük, hogy a lakosok ezáltal magukénak érzik a fejlesztéseket, minden közös ügyünkké válhat.

– Színkörben, futballcsapatban, helyi bortermelők között, plébániai közösségben ott találhatták eddig is a helyiek, a húsvéti passióban évek óta a Heinczinger család hangját hallhatják a hívek. Sokak szerint szinte minden eddigi közösségi megmozdulása törvényszerűen e felé a hivatás felé irányította az életét. Fiatal családos, nagymarosi keresztény magyarként mit jelent önnek végül is ez az új kihívás?

– Nagyapám lelkisége példaértékű számomra, aki megjárta a Gulagot, túlélte, könyvében megörökítette az utókor számára a marosiak szenvedéseit. Hitt a kereszténység megtartó erejében, amiben én is hiszek. Négy gyermekemnek is ezt szeretném továbbadni, ministrálok gyerekkorom óta és akolitusként szolgálom egyházamat és szeretném alázattal szolgálni a városomat is.

Egyetlen percig sem árultam zsákbamacskát, mindenki tudta, tudhatta Nagymaroson a magam és az egész családom viszonyát a kereszténységhez, azonban én mindazok számára is jó munkát végző polgármester szeretnék lenni, akik nem ehhez a közösséghez tartoznak, azoknak pedig mindinkább, akik egyelőre szavazat formájában még nem vetették belém a bizalmukat, az ő jobb életminőségéért is szeretnék minél többet megtenni.

– Egyedül nem megy, ahogy a szólás és a dal mondja. Önre – a számadatokból egyértelműen megmutatkozik – nemcsak a nagymarosi keresztények, hanem sokkal szélesebb körből is szavaztak. Választását is közösségépítéssel nyerte meg, vajon e vonalon haladna a régiós kérdésekben is?

– Feltétlenül! A Dunakanyar fejlesztési koncepciót a környék településeivel együtt kell kialakítanunk és e térségre kifejezetten nagy gondot fordító, korombéli országgyűlési képviselőnkkel, Rétvári Bencével együtt kell gondolkodnunk. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, miniszter-helyettes már számos tanújelét adta a régiónk iránti elkötelezettségének, az együtt munkálkodás lehetőségével ezentúl, az előző vezetéshez képest, élni szeretnénk.

Felvettem már a szomszéd vár polgármestereivel is a kapcsolatot (ahol egyébként mindenki folytatja a munkát, nem történt polgármesterváltás), minden programot egyeztetnünk kell és az a célom, egy hosszú hétvégét egy család tartalmasan úgy tudjon eltölteni a Dunakanyarban, hogy egyik nap nálunk, másik nap Zebegényben vagy Kismaroson, Verőcén, Visegrádon legyen valamilyen érdekes program.

Népzenei villámcsődület a nagymarosi piacon

– Miben látja a város kitörési pontjait hosszú és rövidtávon?

– Hosszú távon az új testületnek meg kell találni azokat a lehetőségeket, melyek részben hagyományainkat, részben tájképi szépségünket, részben itteni alkotóművészeket, országos hírességeket mutatnak be. Gondolok itt Kittenberger Kálmán, Raszler Károly, Gánti Tibor, Szabados György, Seregi György munkásságának bemutatására, a régi művésztelep felújítására, az itteni amatőr művészek hagyományainak ápolására. Tehát a képzőművészet mindenképpen egy kitörési pont lehet.

Azután itt van a zene. Tizennyolc éve rendezi meg Maros a Misztrál fesztivált, lehetne ezt is tovább gondolni és hasonló, egész estés, nagyobb koncerteket szervezni. Van egy kitűnő, országos hírű fúvószenekarunk, 120 éves férfikórusunk, néptáncot és zenét oktató iskolánk, ott is látok fejlesztési lehetőségeket.

A gyönyörű tájképi adottságainkat úgy kell fejlesztenünk, hogy a bakancsos turizmushoz meg kell teremtenünk az infrastruktúrát, mindenképpen rétegturizmusban gondolkodunk.

Óriási kincsünk a termálvíz, aminek kiaknázását hosszú távon semmiképpen nem szabad a városnak kiengedni a kezéből. Olyan befektetőt kell keresnünk, aki a saját érdekein kívül az itteni közösségnek is juttat a haszonból. Mórahalom példája lebeg a szemem előtt, ahol az önkormányzat és a város is profitál az ottani fürdő félmilliós vendégforgalmából.

Amennyiben a termál magas hőfokú, akkor a közintézmények fűtését is meg lehetne oldani, amennyiben gyógyvíz, akkor a gyógyturizmus irányába is el lehet indulni. De napelempark létrehozásában is gondolkodhatunk, mint a környéken Vácrátót. Ennek lehetőségét sem kellene elszalasztani, mivel ez is kormányzati szinten támogatott projekt.

Új alapra kell helyzeni az önkormányzati ingatlanok hasznosítását is, hiszen 30 éve nem találtak az előző testületek funkciót a nagyon leromlott állagú szálloda számára, amit még a Bős-Nagymaros erőmű építése idejében emeltek. Nekünk mihamarabb meg kell találnunk, miképpen tudjuk hasznosítani. De számos egyéb ingatlanról is szó van, romos a városháza, az iskola komoly felújítást igényel. Szerencsére rendben van a templomunk, mely a Dunakanyar egyetlen középkori temploma, hála a nagyon aktív egyházi közösségnek.

Fel kell virágoztatnunk Nagymarost a szó legeredetibb értelmében, virágos ablakokat, kerteket, köztereket, Duna-korzót szeretne a lakosság. Álmom a gyermekkorom emlékének felelevenítése, amikor szombaton délelőtt utcát takarított mindenki, elbeszélgettek a szomszédok, egymás borával elfröccsözgettek és jó hangulatban együtt volt az utca népe, mellesleg megtisztult és megszépült a környék.

Tervünk a helyi vállalkozók bevonása a város életébe. Ehhez terepet és fórumot jelenthet a frissen megalakult Együtt a Városunkért Egyesület, melyből rajtam kívül még hárman bekerültek az új testületbe. E civil szerveződés össze kívánja fogni a szállásadókat, koordinálni fogja a vállalkozók ötleteit és sokkal nagyobb hangsúllyal szeretnénk figyelembe venni őket, mint ahogyan az eddig történt.

Tervünk a helyi adók felülvizsgálata, iparűzési adó csökkentése, hogy több vállalkozás találjon itt otthont, ezáltal növekedjen az adóbevétel.

– Engedje meg, hogy idézzem a kampányában hangsúlyozottakat. Megválasztása után hogyan kommentálná e szavait? 

„Mindannyiunk érdeke, hogy városunk, közösségünk fejlődjön! Úgy gondolom, hogy annak az összetartozásnak és egymásra figyelésnek kell megjelennie városunk jövőjében is, ami egy családot jellemez. Persze tágabb értelemben. Az idősek és elesettek a mi nagyszüleink, a gyerekek a mi gyerekeink. Mindannyian. Együtt sírunk és együtt nevetünk. Ha rajtam múlik, akkor inkább nevetünk! Virágoztassuk fel Nagymarost!”

– Fiatal lett ez az új testület, az átlagéletkorunk 37 év.  A sok-sok beszélgetés alapján nekem úgy tűnik, akik ránk szavaztak, azok azt várják el tőlünk, hogy adjuk vissza a településnek azt a lelkületet, ami mindig is az őslakos svábság legnagyobb erényei közé tartozott: a szorgalom, szívós kitartás, a rend és a tisztaság, ragaszkodás a hagyományokhoz és a keresztény értékekhez, a család és gyermekszeretet, az újonnan ide költözöttek befogadása, ami nem is lehet más, hiszen a XVIII. században a svábokat is befogadták az itteni őslakos magyarok.

A 2017-es málenkij robot emléktúra élménybeszámolója, amelynek egyik szervezője, résztvevője minden évben Heinczinger Balázs