Kin múlik egy város és a kormány közötti együttműködés?
A kérdést érdemes először az ellenzéki retorika szemszögéből is megvizsgálni. Folyamatosan azt halljuk ugyanis a baloldali politikusoktól, a mostani választás Orbán Viktor legyőzéséről szól, hogy a 2022-es kormányváltáshoz most kell megvenni a belépőjegyet, vagy hogy egyes városok ellenzékivé válásával kezdődhet meg „Orbán rendszerének lebontása”. Legutóbb csütörtökön Karácsony Gergely állt ki a sajtó elé azzal az üzenettel, hogy október 13-án itt a lehetőség Budapest „NER-telenítésére”.
Sajnos ebben a kampányban nagyon keveset hallottunk az ellenzéki polgármesterjelöltektől arról, mire is kérnének pénzt a kormánytól.
Melyek lennének azok a fejlesztések, programok, amelyek megvalósításához állami támogatásra lenne szükségük? Csak a kormány és a „hatalom” leváltásáról beszéltek és arról, hogy az ő városuk büntetve lenne, ha nem kormánypárti lenne a polgármester. (Azt már csak zárójelben kérdezem: ha ők maguk így is gondolják, vajon miért is szavazna rájuk a kedves választópolgár…?)
És ebből a szempontból mindegy is, hogy mit akar a kormány, mert az együttműködéshez mindkét fél akarata szükséges. És maguk az ellenzéki jelöltek azok, akik elmondják: nem működnek együtt a kormánnyal.
Halkan tesszük hozzá, hogy a Modern Városok Program keretében 2017-es látogatásakor Orbán Viktor 50-70 milliárd forintnyi konkrét fejlesztést vitt Szegedre amellett, hogy a kabinet átvállalta a dél-alföldi város 20 milliárdos adósságát is. A szintén szocialista vezetésű Salgótarján is több 10 milliárdot kapott az államtól, és maga Fekete Zsolt MSZP-s polgármester fogalmazott úgy, hogy a kormányzattal kötött megállapodás Salgótarjánnak azt jelenti, hogy a város el tud indulni a fejlődés útján.
Ezek alapján úgy tűnik, hogy nem a kabinet tervei miatt nem éri meg ellenzéki polgármestert választani…
