Egyre több transznemű bánja, hogy nemet váltott
Szilvay Gergely a Mandineren osztotta meg azt az angliai Charlie Evansről szóló videót, amelyben a nő arról beszél: mára már megbánta, hogy nemátalakító műtéten esett át. Visszaoperáltatta magát nővé, ma pedig az általa létrehozott szervezet, a The Detransition Advocacy Network segítségével segít mindazoknak, akik hozzá hasonlóan megbánták nemátalakító műtétjüket.
Charlie Evans egyébként nőként született, azonban nemátalakító műtétje után tíz évig férfiként élt. Később megbánta döntését, és visszaoperáltatta magát. Mint mondja, rengeteg 19-20 éves transzneművel találkozik, akik
megbánták az operációt, nemi identitászavaruk ugyanis nem múlt el, és nem tudják, mit tehetnének.
Jelenleg rekordot dönt azok száma, akik megbánták a nemátalakító műtétet. Charlie elmondása alapján csak saját környékén, Newcastle körül legalább harminc ilyen emberről tud. Jellemző, hogy többnyire nőkről van szó (akik férfivá operáltatták magukat), a húszas éveik közepén járnak, a saját nemükhöz vonzódnak, és általában a viselkedésük autisztikus.
A hasonló helyzetbe kerülő embereket az LMBTQ közösség gyakran árulónak kiáltja ki, Charlie azonban létrehozta a The Detransition Advocacy Network elnevezésű szervezetet a magukat visszaműttetni kívánók megsegítésére.
A SkyNews, aki a videót készítette, bemutatja Ruby történetét is, aki 13 éves korában kezdte fiúnak érezni magát, amiért tesztoszteron-kezelésbe kezdett, ezáltal elmélyült a hangja, valamint megnőtt a test- és arcszőrzete. Ezen a nyáron távolíttatta volna el a melleit, de kétségei támadtak, és végül a visszaváltozás mellett döntött. Ruby az interjúban leszögezi:
ma csak annyit mondanak annak, aki nemi identitászavarral küszködik, hogy itt vannak hormonjaid, és kész;
ő azonban szeretné, ha több lehetőséget vonultatnának fel.
A szóban forgó videó:
Szilvay Gergely cikkében a téma tudományos oldaláról is ír: Különböző felmérések szerint a transzneműek az Európai Unióban a lakosság 0,3, az Egyesült Államokban felméréstől függően 0,3-0,6 százalékát teszik ki: szám szerint az 512 milliós EU-ban 1,5 millióan, a 326 milliós USA-ban 1,4 millióan lehetnek.
Az átoperáltak között azonban jelentősen magasabb a halálozási arány, ijesztően magas az öngyilkosságot elkövetők száma, és a pszichológiai problémáik is megmaradnak, még a műtét után is. Vagyis nem a társadalmi előítéletek okozzák mindezeket a mentális problémákat. Több olyan orvos, aki nemi identitás klinikán dolgozott, számolt be arról, hogy sosem láttak sikerrel végződő operációt, a legtöbb páciens problémái nem oldódtak meg.
Ryan T. Anderson, a Princeton Egyetem mellett működő Witherspoon Intézet munkatársa, korábbi házassági tanácsadó, genderszakértő 2018-ban jelentetett meg kritikus könyvet a transzmozgalommal kapcsolatban (When Harry Became Sally. Responding to the Transgender Moment. Encounter Books, New York, 2018), melyben bemutatja,
miként hallgatja el a transzmozgalom a nemátalakító műtétet megbánók történeteit, majd jópár konkrét személyiséget be is mutat.
Ryan T. Anderson könyvében a transzmozgalmak ellentmondásaira hívja fel a figyelmet:
„Miközben a transzaktivisták kompromisszum-képtelenek, álláspontjuk tele van ellentmondásokkal. Azt állítják, hogy a valódi én független a testtől, mégis azt hirdetik, hogy a test átalakítása szükséges a kiteljesüléshez.(…)”
A SkyNews riportja szerint a Tavistock and Portman NHS Trust nevű szervezet 18 év alattiaknak is kínál genderügyi szolgáltatásokat, például hormonterápiát, akár három- vagy négyéves kortól is. A szervezetnél rekordmértékben növekedett a jelentkezők száma a tíz évvel korábbihoz képest: 3200 százalékkal, s ha csak a nőket vesszük, akkor 5337 százaléka növekedés; így valószínűleg a beavatkozásokat megbánók száma is nő majd.
Képek forrása: unsplash.com
