„Én lefekszek én ágyamba, / minden esti koporsómba. / Három angyal fejem fölött, / Egyik őriz, másik vigyáz, / Harmadik az én lelkem várja” – imádkozták lefekvéskor a régiségben, midőn számot vetettek eleink egy-egy nap végén. Huszárik Szindbádjában a busi asszonyok így fohászkodtak: „Légy velem nap közben, midőn munkámat végzem, légy velem az éjen át, amíg fáradalmas munka után roncsolt testemet kipihentetem. Ó irgalmakkal tündöklő, Szent Szűz, hallgasd meg eme epedő imámat, mellyel hozzád fordulok, mennyei pártfogómhoz. Nem kérek én tőled, Szűzanyám gazdagságot, csak tiszta és jámbor szívet...”. A mai alkalommal e lelkületből fakadó hét magyar estvéli népdalt, népéneket válogattunk.
Szvorák Katalin – Kodály Zoltán: Esti dal
| Erdő mellett estvéledtem, Subám fejem alá tettem. Összetettem két kezemet, Úgy kértem jó Istenemet: |
Adjon Isten jó éjszakát, Küldje hozzám szent angyalát: Bátorítsa szívünk álmát; Adjon Isten jó éjszakát! |
| – Én Istenem, adjál szállást! Már meguntam a járkálást; A járkálást, a bujdosást, Az idegen földön lakást. |
Petrás Mária – Esti ima
hirdetés| A fényes nap immár lenyugoda, a föld fénye sötétben marada, nappali fény éjjelre változa, fáradtaknak nyugodalmat hoza. |
Ne szólíts ki, Uram, készületlen, ne szólíts ki, Uram, készületlen, vezess elébb az enyhítő kútra, s úgy bocsáss el minket e nagy útra! |
| Vessünk számot, hát, édes Istenem, hadd, lelkemet ne kelljen féltenem, hadd lehessen bátrabban szólanom, midőn meg kell előtted állanom. |
Kátai Zoltán – A fényes nap immár lenyugodott – Mivel már béestvéledett
| A fényës nap immán elnyugodott, A főd szintén sötétbe maradott. Nappali fény éjjelre változott, Fáradtaknak nyugodalmat hozott. |
Vessünk számot hát, édës Istenëm, Hogy lelkëmët ne këlljën féltenëm! Hogy lehessën bátrabban szólanom, Midén mëg këll elétted állanom. |
| Mindën állat mëgy nyugodalomra, Az Istentől kirendëlt álomra. De jén, Uram, úgy mënyëk ágyamba, Mintha mënnék gyászos koporsómba. |
Színyëd elétt mindën nap elesëm, De te lëttél Atyádnál kezesëm. De mëgbocsáss, mer szivemből szánom, Kënyvek miatt szëmëmbe nincs álom |
| Midőn ágynak adom a testëmët, Dëszka közi zárhatom éltëmët. Hosszas álom érheti szëmëmët, A kakasszó hozhatja végemët. |
Az ágyamba zokogva költëzëm, Vánkosomot könyvemvel ëntëzëm. Ha mëgtartasz hónapi napodra, Nem fordítom azt megbántásodra. |
| Mivel már béestvéledett Kérünk Teremtőnk tégedet Hozzánk kegyelmességedet Mutasd szokott őrzésedet |
Fényeddel éjjel látogass Őrizz vezérelj támogass Hogy ördögnek álnoksága Ne árthasson s tsalárdsága |
| Gaz álmok távol essenek Rút látásink elvesszenek Sátánok megköttessenek Hogy testünk ne fertezzenek |
Engedd ezt nékünk kegyesen Atya Fiú fennségesen Szentlélekkel egyetemben Élvén örök ditsőségben |
| Istennek hív szent angyala Engem kit őrzésed alá Az Úr kegyelmességéből Bízattam anyám méhéből |
Inda – Megrakják a tüzet
| Megrakják a tüzet, Mégis elaluszik, Nincs az a szerelem, Ami el nem múlik. |
Minden fa tetején, Cédrus fa levelén, Hadd szakított volna, Minden szegény legény. |
| Rakd meg babám, rakd meg, Lobogó tüzedet, Hadd melegítem meg Gyönge kezeimet. |
Lám, én szakítottam, Meg is házasodtam. Szelíd galamb helyett Vadgalambot fogtam. |
| Szerelem, szerelem, Átkozott gyötrelem, Mért nem virágoztál Minden fatetejen. |
Szól a kakukkmadár, Talán megvirrad már. Isten veled, rózsám, Magad maradsz immár… |
Özséb – Azt gondoltam eső esik
| Azt gondoltam eső esik, Pedig a szemem könnyezik Az én szemem sűrű felhő, S onnat ver engem az eső. |
Úgy fáj az én gyönge szívem, Nem tom tied fáj-e vagy nem. Fáj es annak mit tudsz tenni, Mikor ennek így kell lenni. |
| Gyere rózsám béküljünk meg, Mi egymásnak engedjünk meg. Mindig voltak kik így jártak, Mind megengedtek egymásnak. |
S ha a tied úgy tud fájni, Sohasem tudunk megválni. |
| Nyújtsad kezed, bár egy felet, Bár még egy szót szóljak veled. Nyújtsad kezed keresztesen, Búcsúzzunk el örökösen! |
Borbély Hajnalka – Este van, este van, de nem minden lánynak
| este van este van de nem minden lánynak csak annak a lánynak kihez mindig járnak hezzám nem jár senki nekem nincs is este nekem minden este gyászosra van festve |
Istenem Istenem én édes Istenem hogy kell e világot búval is eltöltsem egy esztendő kettő búval is eltelik hej de az enyém sok soha el nem telik |
Forgó, Csíkszerda, Dresch – Este van már, este van
Este van már, este van, este van, este van,
Andrásfalva messze van, messze van, messze van.
Az én kedves kisangyalom benne van, benne van,
Minden kedvem nála van, nála van, nála van.
Este van már, este van, éjfélt üt az óra.
Nem kódorog senki más, senki a faluba’.
Én csavargok, mert nem tudok aludni, aludni,
Fáj a szívem szívedért, a szerelem gyötri.
