Sermer Ádám és az ÓRIÁSI keresztek

Én rendszerint úgy-úgy örülök, amikor meglátok a televízióban egy liberálisat! Nem tréfálok: tényleg nagyon örülök, fülemig ér a szájam (madarat lehet stb). A liberális ugyanis kiveszőben lévő fajta, vadászni se szokás már rá (csak szómágiázunk itten össze, valljuk be), az igazi nagyvadak mostanában szélbalos mozgalmak rendezett soraiból oldozgatják a Greta Thunberg elnevezésű droid saruszíját bizonyos értelemben mindörökké méltatlanul. – De azért a liberális megmarad, ha szabad így fogalmaznom: mint amolyan két lábon járó Kis János. Ez a jó neki – ő így szereti.

Az utóbbi években valahányszor liberálisat nézek a TV képernyőjén, picit azt élem meg privátim legbelül percipiálvánd, hogy Kis Jánost olvasok érdeklődve és szerfelett unottan, nem tudom, ez egy ilyen érzés.

Hogy vizsgáljuk meg végre mélyen az egyénnek a szempontjából (jóllehet a nézőpont is csupán egy aspektus, zárójel bezárva), hogy hát hogy valóban és igazán fontosabb-e a totális emberi szabadság + karamellafagyi habokkal, mint raboknak lenni a saját hülye hazánkban orosz mellkas- meg egyéb szőrökbe bonyolódva büdösen és speciel csúnyán – avagy sem. A hegycsúcsok a ténylegesség erejénél fogva a magasban vannak? S ha netán igen, vajon akceptálhatjuk-e mi ezt erkölcsileg?  S nem probléma-e ez…? Röptében válik el az albatrosz és az abortusz, s valamint legyen semleges az állam. Attól legyen semleges leginkább, hogy tartsák tőle távol a vallást – mindegyiket, de különösen azt a műszakállas jézusosat. Hallod, azt nagyon tartsák távol.

No, szóval a Sermer Ádám nevű Kis János ki van térve a hitéből tegnap óta, megneszelte ugyanis, hogy a hét elején – Soltész Miklós államtitkár vezényletével, tábornokságával vagy mijével – gyerekek, sőt gyermekek imádkoztak (sőt imátkoztak) a Parlamentben „a nemzetért, vezetőiért, a kereszténységért”. Ami egészen vértől iszamos eset volt, én például simán tudomást se szereztem volna róla Sermernek híján, mindenesetre tény és váladék, hogy adott időpillanatban ott mozgatta a temérdek száját az a temérdek gyerek ama nem érdektelen kupolás épületben, tökre egyszerre ráadásul, közel a micisapkához, tisztára mint a hitlerjugendben, csak effektíve sokkal ijesztőbben és szülői felügyelettel. Sermer szerint mindez egyértelműen azt jelzi, hogy bár

„a szekularizációs törekvések évszázadokon keresztül tartó küzdelmek árán tudták szétválasztani az államot az egyháztól” (…) „most a magyar állampárt Orbán Viktor vezérletével azon dolgozik, hogy ezt a felvilágosult, tisztázott rendszert néhány egyszerű lépéssel romba döntse.„

:DDDDDDDD

Persze az „őrület” nem ma kezdődött Sermer Ádám nézetében, ugyanis Orbánék

„több esetben óriási [a síkból kilátszó típusú – a szerk.] kereszteket aggattak a törvényhozás szentélyére.„

Jól van jól. 🙂

Mármost jegyezzük meg azért gyorsan (ám gyöngéden), hogy a kormánypártok egyikének (a KDNP-ről beszélünk) azonnal a nevében ott van buflák nagy betűkkel, hogy keresztény, és mit ad az Isten – relatíve jelentős hatalommal rendelkező, légnemű, gerinces, emlős gomba –, Soltész Miklós államtitkár-imavezérőrnagy pont ennek a pártnak a tagja. De így telibe, érted-e – ott van ő benne teljesen mint tag. Ráadásul úgy van benne ebben a pártban a Soltész Miklós államtitkár, hogy közben maga is csurig keresztény (oh, shit!), ezt viszont bocsássuk már meg neki, lécci – egyrészt senki se lehet tökéletes, másrészt minimum Aquinói Szent Tamás óta eléggé biztosan gyanítjuk, hogy a keresztény közösségek létét rendkívül nehéz muzulmánokkal vagy zen buddhistákkal megoldani. Mi több, a keresztény önazonosságnak igen fontos eleme az imádság is, nagyon-nagyon fontos, sőt nélkülözhetetlen eleme, valami olyasmi az a kereszténynek, mint liberálisának a hümmögés meg a vakarózás, csak teljesen más.

Összefoglalnám: a Kereszténydemokrata Néppárt egyik keresztény tagja, Soltész Miklós államtitkár keresztény gyerekekkel és keresztény szüleikkel együtt kiadósat imádkozott a Parlamentben.
Egyetlen alkalommal.
Remélem, nyújtottak utána.
Maradjunk annyiban, hogy nem ettől fognak a mindenséget összetartó erők megrendülni.

Én nem tudom, miféle dolgokon megy keresztül Sermer Ádám liberális az ilyen levélírós szituációkban; fogalmam sincs, hogy legalább szép halványan elmosolyodik-e, miközben halálos komolyan középkort és vallási diktatúrát szeretne vizionálni nekünk az interneten, de szerintem amúgy igen. Ez lenne a jobbik verzió.