Az erőszakhoz senkinek sincs joga – a migránsnak sem
Naponta találkozunk olyan híradásokkal, melyek egy-egy erőszakos bűncselekményről számolnak be Európa számos pontján. Az esetek mögött jól láthatóan kirajzolódnak a közös pontok. Az elkövetők az integrálódni nem tudó bevándorlók, az áldozatok pedig a „befogadók”; a történtek motivációjaként pedig szinte mindig valamiféle vélelmezett emberi jogot igyekeznek megfogalmazni. Holott az erőszakhoz senkinek nincs joga! Legalábbis Európában így gondoljuk.
Amikor a rendőrségnek mennek neki, azt próbálják mentségként felhozni, hogy nem teljesültek vélelmezett jogaik, a letelepedés megkönnyítése, a segélyek utalása vagy a szabad mozgás lehetősége. Nehezen hihető ugyanis az el, hogy az a huszonéves muszlim, aki puszta kézzel támad egy rendőrsorfalra Európában, a háborútól félve hagyta volna el hazáját. Hogy néhány hónapja még félelmek köz élt, mikor az otthonát fenyegette az Iszlám Állam vagy valamelyik polgárháború szülte ellenséges milícia. Pedig ezt állítja mind, mert ez ad számára zöld jelzést a belépésre. Azután furcsamód Rómában, Brüsszelben vagy valamelyik német kisvárosban, olyan hirtelen, akár egy rémálomból felocsúdó és szép lassan tisztán látó kisgyermek, megbátorodik, és előtör belőle a harcolhatnék.
Fontos lenne az is, hogy ha már a liberális doktrínára és az egyes szabadságjogokra hivatkoznak, amikor befogadást követlenek, akkor pontosan ismerjék a szabadelvű filozófia alapszabályát – ne csak az érdekükben álló részleteket. Hisz a klasszikus liberalizmus is szabott gátat az egyéni jogoknak, mikor fundamentumként fogalmazta meg a következőket: minden individuum szabadsága addig tart, míg más egyén szabadságát nem korlátozza, vagy jogát nem sérti meg. Jól látható azonban, hogy bármelyik ideológiát is követjük, a muszlim migránsok által elkövetett erőszakos cselekmények nem magyarázhatóak semmiféle joggal.
Németország és más nyugati országok hívó szava erősebb volt mindennél. Ha nincs a „multikulturális politika” és a „Willkommenskultur”, akkor a kontinensre sem indult volna meg a milliós nagyságrendű népvándorlás. Persze, ennek felelősségét nem akarja elismerni a bevándorláspárti nyugati elit, elárulva ezzel több százmillió európait.
Ahogy ez tavaly Róma központi vasútállomása előtt elterülő Termini téren is történt, mikor az ott sátorozó, zömében fiatal férfiakból álló társaságot a rendőrség megpróbálta jobb belátásra bírni, és átkísérni a városvezetés által felajánlott új szállásukra, ami nem tetszett a migránsoknak, így nem mozdultak a közterületről. És ami miatt elindult a tömeg feloszlatása. A „szerencsétlen”, az „erőszak elől menekülő” migránsok pedig nem indultak el jámbor módon az új, ingyenes szállásukra, inkább kövekkel és üvegekkel nekiestek a rend őreinek, akik kénytelenek voltak vízágyút is bevetni ellenük.
A probléma gyökere valójában az, hogy Európa egyes „befogadáspárti” vezetőinek szemét elhomályosította a szabadság illúziója és az egyenlőség lila köde, így nem is tudtak és nem is akartak idejében különbséget tenni menekült és menekült közt. Pedig kellene – szögezi le a szerző. Pontosabban: most már muszáj lesz. Mint ahogy muszáj lesz Európa védelmére is nagyobb hangsúlyt fektetnünk – de nem csupán a magyar határon, hanem Európa kulturális határainál, lenn a legdélibb és messze, a legkeletibb pontjainál. Ha ugyanis ez nem történik meg, akkor az egész, színes, sokrétű, gazdag és csodaszép európai civilizáció és kultúra fog veszélybe kerülni, illetve az utánunk jövő generációk kiharcolt élettere tűnik el. Pontosabban: falja fel a migráció.
Fotók: pixabay.com
A teljes írás itt olvasható.
