Ezért nincs még magyar euró!
Minket nem ráz meg a hír, hogy az euró idén ünnepli 20. szülinapját, de a 19 eurozónához tartozó tagállamot bizonyára igen. Szakáli István Lóránd a Századvég Gazdaságkutató vezető elemzője vette észre a Center for European Policy német liberális think tank tanulmányát, „Az euró 20 éve: győztesek és vesztesek” címmel. Azt gondolhatnánk, hogy a témában csak optimistán, bizakodóan lehet írni az euró elmúlt 20 évéről. Pedig nem.
Még a német liberálisok is az euró sikerességén elmélkednek
A Center for European Policy tanulmánya az egyes országok egy főre jutó GDP-jének alakulását vette górcső alá, de úgy, hogy azok nem vezették be az eurót. Így az eredmény kimutatja, kik nyertek és kik buktak az euró bevezetésén. Mivel a tanulmány a 19 országból csak 8-at vizsgált, így némi hiányérzetünk ugyan támadhat, bár az eredmények így is meglepőek.
„Németország az egyértelmű nyertes, amely az 1999-2017 időszak összesített adatai alapján 1.893 milliárd euro plusz jövedelemre tett szert, ami egy főre vetítve több mint 23 ezer euro addicionális GDP növekményt eredményezett. Az egyértelmű vesztes nem más, mint Olaszország, aki ugyanebben az időszakban összesen 4.325 milliárd euróval kevesebb GDP-t realizált, ami egy lakosra vetítve közel 74 ezer euró veszteség. A nyertesek között találjuk még Hollandiát, ahol egy főre vetítve több mint 21 ezer euró pozitívumba vannak, de már Franciaország (-56 ezer), Portugália (-41 ezer), Belgium (-6 ezer) és Spanyolország (-5 ezer) is a vesztesek között található.”
Ennek fényében érthető a német bűntudat által ihletett tanulmány, igaz, ez a tényeken mit sem változtat:
Németország az euró és így az Európai Unió legnagyobb haszonélvezője.
Szakáli kiemeli, hogy az Európai Gazdasági és Monetáris Uniót (EMU) – amely gyakorlatilag az euró bevezetésének eszköze – Franciaország forszírozta, Németország ellensúlyozása gyanánt. Sőt a franciák előfeltétele volt az EMU létrejötte a német újraegyesítés elfogadásának.
A franciák fegyvere visszafelé sült el.
Hiába remélte azt Párizs, hogy az euró bevezetése a németek gazdasági fejlődését visszaveti, csak az fokozta igazán Berlin fellendülését. A tanulmány is épp arra mutat rá, hogy az északi országok a déliek kárára fejlődtek, ám arányaiban mindenki felett áll a német növekedés. Efféle anomáliákra maga az „euró atyjának” tekintett Lámfalussy Sándor is felhívta a figyelmet még 2004-ben.
„az EMU-hoz csatlakozás hátrányaként azt emelte ki, hogy a tagországok elvesztik önálló problémakezelő reakcióképességüket, vagyis a saját valuta leértékelésének képességét az egyedi, nem az egész euróövezetet érintő külső vagy belső sokkok esetén. Megítélése (Lámfalussy) szerint, ez a veszély azonban azért nem számottevő, mert az eurót fejlett, hasonló gazdasági szerkezettel – példaként említette, hogy mindenhol van autóipar – rendelkező országok vezették be, ezért az aszimmetrikus sokkok valószínűsége elenyésző.”
Ennek fényében nem meglepő, hogy Magyarország nem akarja elkapkodni az euró bevezetését, hiszen az minimum kockázatos. Egyáltalán nem jelenti a siker receptjét a Maastrichti Szerződésben foglalt kritériumok teljesítése esetén az euró bevezetése. Az már egy másik kérdés, hogy hazánk csatlakozásakor vállalta a közös pénz intézményének bevezetését, ám azt nem pontosították, hogy mikor.
Majd jövőre… majd talán jövőre
A Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai kormányok alatt esély sem mutatkozott a maastrichti kritériumok teljesítésére az Orbán korszak alatt pedig hiába volna lehetőségünk bevezetni az eurót, szemmel láthatólag nem is akarjuk. Legutóbb a Pénzügyminisztérium 5/2019. számú rendeletében volt utalás az euró bevezetésének legkorábbi időpontjára, 2030. január 1-re.
Finn-csavar
Szakáli nem véletlenül az ún. „finn példán” keresztül vezeti le a magyar gazdaságpolitika érveit. A Világgazdasági Fórum globális versenyképességi indexe (GCI) alapján azt láthatjuk, hogy amíg Finnország 2000-ben a ranglista élén állt megelőzve a harmadik Németországot például az euró bevezetése után, 2018-ra már csak a lista tizenegyedik helyén áll. Ebből okulva nem csak mi, de
Csehország, Lengyelország, Svédország és az Egyesült Királyság sem igazán tervezi bevezetni a közös pénzt. Bár utóbbinak lassan lehetősége se lesz rá.
„Mindebből kiderül, hogy az euró bevezetése nem csodafegyver, amely mindenki számára csupán előnyökkel jár. Függetlenül attól, hogy a CEP kutatás módszertana mennyire vitatható, világos, hogy annak vesztesei is vannak. Elkerülendő, hogy ez utóbbi csoportban találjuk magunkat, rendkívül fontos, a csatlakozással járó előnyök és hátrányok reális értékelése. Csak olyan időpontba és feltételek mellett szabad bevezetni, amikor az bizonyíthatóan hozzájárul versenyképességünk javulásához. Az euró bevezetésének kérdése nem lehet politikai kérdés és láthatjuk, hogy ez a franciáknak sem jött be.”
A Figyelő írása itt olvasható.
