Magyarországon évente ezerhatszázan dobják el az életüket
A Nemzetközi Szövetség az Öngyilkosság Megelőzéséért (IASP) kezdeményezésére 2003 óta szeptember 10. az öngyilkosság megelőzésének világnapja. Ezzel felhívják a figyelmet a hatalmas, de az esetek többségében megelőzhető problémára. A világon évente több mint 800 ezer ember dobja el életét önkezűleg, a WHO adatai szerint másodpercenként 40 ember hal meg a világon. A férfiak körében háromszor gyakoribb az öngyilkosságok száma, mint a nők esetében.
Magyarországon 1987 óta csökken az öngyilkosságok száma, átlagosan 1600 körül mozog, de még így is évente csaknem kétezren vetnek önkezűleg véget életüknek. Ezzel hazánk a legtöbb esetet regisztráló húsz ország között van. Az öngyilkossági statisztikákban hosszú ideig az elsők között szerepelt hazánk, ám a legutóbbi adatok azt mutatják: világszinten már nincs az első tízben, illetve az európai országok között az első háromban Magyarország. Az öngyilkosság megelőzésének világnapja környékén fontos ez a hír, és tudatosítani kell, hogy további intézkedésekkel sok életet meg lehet még menteni. 
– Vasárnap.hu: Milyen belső dramaturgiája van az öngyilkosság folyamatának, megmutatkoznak-e külsőleg jelek? Milyen pszichés és milyen biológiai tényezők lehetnek hatással az egyénre?
– Bauer Béla: Az öngyilkossági hajlam a fiatalok körében főként az iskolai év végén, érettségi időszak körül erősödik fel, hiszen többekben nagy a presszió a szülők és tanárok irányából, hogy jól kell szerepelni, és ez nagyon negatívan hathat az egyébként is bizonytalan kamasz személyiségére. A másik kritikus helyzet a párkapcsolati szakítás esetén jellemző, hiszen úgy értékeli a fiatal, hogy 14-16 évesen megszűnt a világ, ha elhagyta őt a szerelme.
– Dr. Tóth Mónika Ditta: Az öngyilkosság az esetek kilencven százalékában egy kezeletlen pszichiátriai tünet talaján alakul ki: ez legtöbbször a súlyos depresszió, alkoholizmus, súlyos függőségek, bipolásris zavarok esetén fordul elő. Ha valaki ilyen kezeletlen mentális betegséggel küzd, akkor bármilyen krízis, veszteség éri, akkor még nehezebb számára a probléma feldolgozása. Beszűkül egy szűk látókörű spirálba, amit az az ambivalens időszak jellemez, melynek központja az élni vagy nem élni gondolata. Úgy érzi, hogy elfogytak a megoldási eszközei, és már önmegsemmisítő gondolatokat táplál.
Ilyenkor több segélykiáltást is küld a problémával küzdő a környezete felé. Jelként szembetűnik a környezet számára, hogy például az addig társasági körben élő személy befelé fordul, megszűnnek az örömteli tevékenységei, hamar elveszti a koncentrációját, nyomott hangulatú, és folyton fáradtságra panaszkodik. Emellett az állandó önvád is körüllengi a gondolatait. A külvilág számára akár elhangozhatnak olyan mondatok is, melyek az önpusztításra utalhatnak az esetében.
– Vasárnap.hu: Mennyire jellemzőek tinédzserkorban az öngyilkosságok, és milyen okok húzódnak meg mögöttük?
– Bauer Béla: Vannak olyan életkori, társadalmi sajátosságok, amelyek felerősíthetik a tinédzserkori öngyilkossági hajlamot. Az, hogy mennyire jellemző vagy nem jellemző, ez társadalmi idő függvénye is. Volt olyan időszak, a 70-80-as évek környékén, amikor kiemelkedően sok öngyilkos tinédzserről hallhattunk. Ez a jelenség főképp a a szülőknek való jelzésként, illetve a saját korosztálynak szóló figyelemfelkeltésként fordult elő.
Az öngyilkosság mint beszédtéma a fiatalok egy csoportjánál folyamatosan jelen van. Ilyen közeg a nevelőintézetekben felnövekvő fiataloké ahol jelentősebb az öngyilkosságok száma. De ennél a csoportnál is inkább a rendszerváltás körül volt ez jellemző. Ott kiemelkedően magas arányban jelen van ez a magatartásforma, ahol a figyelem nem elég erős az egyén elvárásaihoz képest. Ezekben a csoportokban presztízskérdésként tűnik fel ez a reakció a környezetükkel szemben. Inkább kísérletként, figyelemfelhívásként, mint valóban átgondolt és tudatos viselkedésként nyilvánul meg a kamaszok részéről. A nevelőintézetekben felnövekvő fiatalok csoportjában jelentősebb az öngyilkosságok száma. De ennél a rétegnél is inkább a rendszerváltás körül volt ez leginkább jellemző.
– Dr. Tóth Mónika Ditta: A fiatalok tekintetében világszintű probléma, hogy nő az öngyilkosságok aránya. Viszont tudjuk, hogy a fiatalok egyre nagyobb és egyre nehezebb kihívásokkal állnak szemben, és a családok megtartó ereje is fellazult, hiszen rengeteg a válás, konfliktus, és megszűnik a megtartó háló számukra.
A Globe-kutatás is kimutatta, hogy a magyar társadalom a világ 63 országa közül a második legreziliensebb, vagyis a leginkább bizonytalanságtűrő nép, ugyanakkor – az USA után – a második legindividualistább. Két partja a tényezők tengerének! Ellenállóan alkalmazkodó, tehát mindent kibír, ez is jelen lehet az öngyilkosságok számának csökkenése mögött.
Ha másik szempontból nézzük, valóban pozitív tendenciákat takar, hogy csökken az öngyilkosságok száma, hiszen mondhatjuk azt, hogy felszínesebben élünk: Ez alatt azt értem, hogy kikerüljük az olyan tendenciákat, amit régen nemcsak kívülről rosszallottak vagy tiltottak, hanem belső, akár morális tiltások is akadályoztak. Ma már lehetünk olyan deviánsok, amilyenek csak akarunk lenni. „Ami régen patologikus tünet volt, az most akár választható életforma és identitás lesz. A tünet maga lesz az „életforma” – mondja Szalai Erzsébet. Már nem kerülünk olyan mély krízisbe, mint korábban, ahonnan egyébként már csak felfelé lehet jönni, és ez nem vezet ahhoz, hogy kétségbeesett kiútként felmerül az öngyilkosság. Ilyen értelemben ez nem pozitív, mert ma már az emberek inkább egymásban okoznak kárt, minthogy a maguk életét oltsák ki. Inkább szétszóródik az identitás, elrohad a személyiség, és ennek fényében nem mindegy, hogy az ember vegetál vagy valóban él.
Még mielőtt valaki azt mondaná, mennyivel jobb, ha öngyilkos lesz az ember, azt mondom: nagyobb erők mozgatják ezt a jelenséget, semmint, hogy ítéletet mondhassunk. Amit tehetünk is, hogy figyelünk a magunk és szeretteink lelki-testi egészségére. Ki-ki a maga helyén.
– Buza Domonkos: Ha van egy szeretett személy a problémától vagy éppen önmagától szenvedő személy mellett, akkor mindenképpen tud segíteni. De legtöbb esetben épp a legközelebbi kapcsolatokban vannak azok a konfliktusok, amelyek akár a végső döntéshez vezetik a problémával küzdő egyént. Viszont fontos azt is látni, hogy a küzdő ember csak akkor kér külső segítséget, ha már nagyon súlyos a helyzet, és úgy gondolja, hogy azt egy szakértővel tudja megoldani.
Ilyen szempontból nagyon hasznos a lelki elsősegély telefonos szolgálat, mert nem tudja a segítőt beazonosítani, és így jobban megnyílik. Viszont a hátrány az, hogy fizikailag nem tudja a segítő visszatartani őt, csakis lélektanilag.
Ha a kapcsolatainkban figyelünk egymásra, támogatjuk egymást, akkor talán nem jut el oda az ember a krízisében, hogy egy megoldásként az öngyilkosságra gondoljon.
Ami a lelki elsősegély szolgálatot illeti: az a segítség, hogy bizalmat és ezzel biztonságot kap, és reményt kap az egyén, elég ahhoz, hogy maga megtalálja a kibontakozást, a saját „megoldását”. Többször is kaptunk olyan visszajelzést, hogy valaki megköszönte, hogy a szűkebb környezetében segítettünk valakinek vagy éppen személyesen neki.
– Dr. Tóth Mónika Ditta: A Semmelweis Egyetemen összegyűjtöttük az ifightdepression.com oldalra az ország összes pszichiátriájának elérhetőségét, ahova krízissel bármikor lehet fordulni. Itt egy térkép is segít az embernek, hogy hol találja ezeket a helyeket, és az intézmények nyitva tartását is közzétettük.
A legkézenfekvőbb lehetőség a háziorvos. Ha a háziorvossal beszélünk, akkor ő pontosan tudni fogja, hogy hova érdemes tovább mennie segítségért a problémával küzdőnek. Emellett nemrégiben alakultak Lelki Egészségközpontok, amikhez ugyancsak lehet fordulni. Ezek mind ingyenes ellátást biztosítanak. Ha viszont nagyon nagy a baj, akkor azonnal hívni kell a 112-t.
– Vasárnap.hu: Keresztényként mit tehetünk, ha a szűkebb vagy tágabb környezetünkben észrevesszük, hogy valakin az öngyilkosság szándékára utaló jelek mutatkoznak?
– Molnár Miklós: Sok szakmabeli megerősíti, hogy egy folyamatból származó késztetés az alapja az öngyilkosság szándékának. Elsősorban az a fontos, hogy azzal foglalkozzunk, a környezetében mit lehet segíteni, fel kell deríteni, ki az az ember, akire tud támaszkodni. Keresztényként számunkra az előny, ha van egy olyan közösség akár a plébánián vagy egy lelkiségi mozgalomban, amit ismerve tudjuk, hogy az egy megtartó erejű közösség. Hiszen, ha a krízisben lévő személynek nincsen stabilitást adó családi környezete, akkor egy ilyen közösségbe érdemes lehet bekapcsolni. Ha erre mód van, akkor hosszútávon abban is lehet segíteni, hogy az Istennel való kapcsolata is mélyüljön, hiszen ez a kapcsolat nagyon fontos támasz lehet.
Azt nagyon jól tudjuk, hogy ilyenkor az ember egy beszűkült látásmóddal küzd, és nagy segítség tud számára lenni, ha segítünk neki értelmes célt keresni, és ebben az egyházak karitatív szerepe kiemelkedő. Ha valaki öngyilkos hajlammal bír, és be tudjuk vonni őt önkéntes munkába, rá tudjuk venni arra, hogy segítsen olyan területeken, ahol elesett emberekkel találkozik, akkor a segítségnyújtás számára is egy mentőmellény. Tapasztalata arra készteti, hogy felülkerekedjen a saját félelmein, elesettségén.
Az ima erejét sem szabad elfelejtenünk. Érdemes imádsággal kísérni az adott személyt. Ha észrevesszük rajta a sürgető jeleket, elkezdi elvarrni az élete szálait, akkor mindenképpen érdemes beszélgetni vele, és beszéltetni őt. Odafigyeléssel, annak óvatos kibontásával, hogy mi vette el a reményét, ha észrevesszük az Istenre való nyitottságát, akkor ennek megerősítését is érdemes megpróbálni. Érdemes ilyenkor a Jóisten gondviselésének és szeretetének megnyilvánulásaira rávilágítani a krízisben lévő életében, és ezzel megerősíteni őt.
Fotó és forrás: magyarnemzet.hu, ksh.hu, pixabay.com
