Így emlékszik vissza megpróbáltatásaira az elrabolt pap
Kalifátust akart létrehozni az az iszlamista csoport, amely 2017 májusában elfoglalta a fülöp-szigeteki Marawi városát. A területszerzés harcaiban állampolgárokat hurcoltak el, hogy rabszolgaként dolgozzanak nekik, vagy a tűzharcokban élő pajzsként bújhassanak mögéjük.
Az egyik ilyen elrabolt ember volt Teresito „Chito” Soganub ferences atya is, aki a BBC-nek adott interjújában elmesélte, miként kényszerítették őt a terroristák bombakészítésre.
Chito testvért öt társával együtt 2017 május 23-án hurcolták el a terroristák, azon a napon, amikor az Iszlám Állam megkezdte Marawi ostromát. Betuszkolták őket egy furgon hátuljába, hogy aztán egész éjszakán keresztül a terroristákat hallgassák, amint elővezetik számukra a sajátos iszlámfelfogásukat.
Száz másik tússzal együtt bezárták őket a Bato mecset alagsorába, amely később a fegyveresek műveleti központjaként szolgált hónapokon keresztül. A fogságban töltött idő alatt kínzásokkal és egyéb eszközökkel rávették Chito testvért, hogy bombákat eszkábáljon össze, de főzött és takarított is a terroristák számára, valamint – elmondása szerint – „emberi közelséget” próbált meg kialakítani fogvatartóival.
Egy kis közösséggé lettek, együtt ettek, együtt dolgoztak. Mikor eljutott hozzájuk a híre annak, hogy az egyik dzsihadista meghalt a hadsereggel folytatott harcokban, ő elgyászolta. Voltak pillanatok, mikor a hite is komolyan megingott.
A fogság négy hónapja alatt több mint 100 légicsapást mértek rájuk, és az atya úgy érezte, egyszerre kívánja azt, hogy eltalálják őt is és azt, hogy megmenekülhessen.
„Imádkoztam és kértem az Istent, hogy a következő bomba találjon el.” Majd rögtön pedig: „Ne Uram, ne találjon el. Nem akarok meghalni!”
„Voltak pillanatok, mikor nem tudtam, hogy imádkozzak. Panaszkodtam az Úrhoz, »Ha vétkeztem és így büntetsz, ez túl sok, ez aránytalanul sok«. A hitem az Úrban komoly kihívásnak volt kitéve, egészen odáig eljutottam, hogy az Istent hibáztattam mindenért”- meséli Chito testvér.
Egy hónappal azelőtt, hogy a fülöp-szigeteki nemzetvédelmi miniszter bejelentette, hogy az ország történelmének leghosszabb ostroma véget ért, a hadsereg pedig egyre jobban közeledett, Chito egy másik tússzal együtt kiszökött a mecsetből, és elfutottak.
Két év telt el azóta, a város életében sok változás azonban nem történt: romok mindenhol, tízezernyi ember még mindig különböző táborokban tengődik, írja az ICC. Chito testvérre még mindig sírásrohamok törnek rá, hacsak eszébe jutnak a kínzásai és terápiás kezelésre jár.
Mindennek ellenére az atya nagyon optimista a marawi vallásközi béke tekintetében:
„A háborút követően az emberek rengeteg leckét megtanultak. A muszlimok is, keresztények is tudják már, hogy erőszak útján soha senki nem lesz győztes, csak vesztes.”
Kép forrása: Crux Now
