Johannes Singhammer: Köszönet a magyaroknak, amiért felvállalják a keresztényüldözés ügyét
Johannes Singhammer egykori német CSU-s parlamenti képviselő 2013 és 2017 között a Bundestag házelnökének helyettese is volt, miután pedig befejezte aktív politikai pályafutását, jószolgálati feladatokat vállalt.
Előadásának elején a Bibliából idézve a bajor politikus azt mondta, a keresztényeket mindig is üldöztetés érte a hitük miatt.
Azonban napjainkban a keresztényüldözés soha nem látott méreteket ölt, amiről számos hazai és nemzetközi kutatás áll rendelkezésre.
Az Open Doors éves jelentését alapul véve kiemelte: kétfajta üldöztetésről lehet beszélni, az első az ellehetetlenítés, amely lehetetlen és kényszerű helyzetbe hozza a vallási kisebbségeket, míg a második a konkrét fizikai erőszak és agresszió.
Az Aid to the Church in Need katolikus szervezet szintén évente hoz nyilvánosságra egy, a vallásszabadság helyzetéről szóló jelentést, amelyet számos akadémikus és újságíró segítségével állítanak össze. Az országjelentések közül összesen 38 országban állapított meg súlyos jogsértéseket, amelyeket a hitüket gyakorlókkal szemben követtek el.
„Ha a vallásszabadság megsértéséről van szó, számos országban nem egyedülálló jelenségről kell beszélni, hanem járványszerű terjedésről.
Emellett kijelenthető, – tette hozzá Singhammer – hogy a kereszténység a legüldözöttebb vallás a világon.
Hozzátette, hogy a keresztények nincsenek ezzel egyedül, számos vallási kisebbség érintett, ahogy például Mianmarban a muszlim lakosság is komoly problémával küzd a buddhista nacionalizmus terjedése és az egyesek szerint népirtás jellegű üldöztetés miatt.
Singhammer elmondta azt is, nagy hatással volt rá a közel-keleti egyházi vezetőkkel való találkozás, akik több, mint négy évig voltak elnyomás alatt. A politikus a találkozás kapcsán felidézte az elöljárók szavait:
„Ami sok az sok! Nem engedhetjük, hogy a keresztények elnyomásnak legyenek kitéve, vagy arra kényszerüljenek, hogy elhagyják az otthonaikat, csak azért, mert Jézus Krisztust tekintik uruknak és megváltójuknak. A világ részéről nem szimpátiára, hanem valódi cselekvésre van szükségünk.”
A bajor politikus szerint a probléma megoldásához hatékonyabban be kell tartatni a nemzetközi jogokat és biztosítani kell a vallásszabadságot, valamint diplomáciai köntösbe bújtatott udvariaskodás helyett nevén kell nevezni az érintett országokat.
A második tennivaló az, hogy nevükön nevezzük a problémát, az elkövetőket és a terroristákat. Ehhez hozzátartozik a reciprocitás elve alapján az, hogy a nyugati demokráciák ne egyoldalúan viszonyuljanak a helyzethez.
Ezen a ponton Singhammer Szaúd-Arábiát hozta fel példaként, ami rengeteg mecsetet építtet szerte Európában, de saját területén ellehetetleníti és korlátozza a gyülekezési jogot.
A harmadik fontos lépés pedig az, hogy a probléma gyökereinél kell megoldást találni. „Ha nem szeretnénk, hogy a kereszténység eltűnjön a Közel-Keletről, akkor biztosítanunk kell a békés egymás mellett élés lehetőségét”.
Johannes Singhammer felszólalásának végén azt a kérdést tette fel, hogy Európa miért olyan vonzó célpont a migráció szempontjából. A jólét és a gazdasági helyzet mellett az is fontos, hogy a kontinens az értékeken alapuló stabilitásra épült fel a történelem során és vált egyre egységesebbé.
A politikus felidézte XVI. Benedek pápa 2011. szeptember 22-én, a német Bundestag előtt elmondott beszédét, amelyben kijelölte a sikeres politikaalkotás folyamatát, amely Európa népei számára is előrelépést jelent:
„Ezen a ponton Európa kulturális öröksége a mi kezünkben van. Az alapvetés, hogy létezik egy Teremtő Isten, megadta a lehetőséget az emberi jogok kialakulásához és a minden emberre érvényes törvény előtti egyenlőség gondolatához és az emberi méltóság sérthetetlenségéhez, amely mindenkire vontakozik és az emberek közös felelősségét képezi. A kulturális emlékezetünket ez a logikus meggyőződés formálta. Ha ezt a múlt részeként figyelmen kívül hagyjuk, azzal feldaraboljuk saját kultúránkat és megfosztjuk teljességétől”.
Rajtunk múlik, – zárta felszólalását a politikus – hogy miként őrizzük meg és adjuk tovább ezeket az értékeket a következő generációknak, ezzel biztosítva a vallásszabadság és a békés együttélés feltételeit.
Fotó: bundestag.de
