Az elmúlt napok során két olyan eset is történt – egy a Rózsadombon, egy pedig Andornaktályán –, ahol az apa előbb családtagjaival, majd önmagával is végzett.
Rendőrségi források szerint évente három-öt úgynevezett kiterjesztett öngyilkosságot követnek el Magyarországon. Így nevezik azt, amikor az elkövető úgy dönt, hogy egy vagy több hozzá érzelmileg közel álló személyt, többnyire családtagját is megöli, mielőtt végez magával. Mivel az elmúlt napokban két ilyen gyilkosság is történt, megkerestük Végh József kriminálpszichológust az esetekkel kapcsolatban.
hirdetés
Végh József – HírTv Célpont című adásában
– Mi húzódik meg általában legfőbb indítékként a kiterjesztett öngyilkosságok hátterében?
– Az ilyen esetekre leginkább a „se veled, se nélküled” állapot jellemző. Az történik, hogy a párok intim, bizalmon alapuló kapcsolat helyett játszmáznak, vagyis az üldözött, áldozat és megmentő drámai háromszögének bűvkörében élnek. Nem tudják elviselni, hogy a másik fél elhagyja őket, és ezáltal megszűnik ez a függésre alapozódó kapcsolat. Ilyenkor végeznek a partnerükkel, és mivel egyedül nem tudják eltartani a hátramaradó gyermeket vagy gyermekeket, végeznek előbb velük, majd önmagukkal is.
– Hogyan lehet megelőzni az ilyen jellegű tragédiákat?
– Nagyon nehezen. Nem veszik jó néven, ha a család veszekedésébe kívülről beleszólnak. Van olyan eset, hogy a bántalmazott fél kihívja a rendőröket, és mire azok kiérnek a helyszínre, már mind a két fél a rendőrök ellen támad. A hozzátartozók vagy nem veszik észre a veszélyt, problémát, mert jól elzárják a külvilág elől a dolgokat a felek; vagy esetleg nem is veszik komolyan, hogy az adott pár életében gondok vannak.
Az lehet egy megoldás, ha a bántalmazott már az első olyan alkalom után elhagyja a bántalmazót, amikor szóban megfenyegeti őt az élete kioltásával.
Segítség lehet, ha a bántalmazott a Segítő Szolgálathoz fordul, vagy a helyi rendőrségen tesz feljelentést és távoltartást kérvényez. Az ilyen fenyegetettek számára például a Baptista Szeretetszolgálat is létesített átmeneti otthonokat, melyeknek a holléte titkosított, hogy a bántalmazó ne találhasson rájuk. De ez a lehetőség is csak ideiglenes, és nem oldja meg a problémát.
– Az elmúlt napokban két családirtás is történt. Elszigetelt esetekről van szó, vagy beszélhetünk tendenciáról?
– Elszigetelt a két eset. Nem tartom valószínűnek, hogy összefüggenének. Azt sem tartom valószínűnek, hogy mintakövető magatartást folytatott volna a második esetben az elkövető, felbátorodva a pár nappal korábban történt eseten.
A fentiekhez hasonlóan az indíték itt is az lehetett, hogy a tettes fél nem tudta elfogadni, hogy elhagyják. Nem tudta azt elfogadni férfiként, hogy nem tudta kellőképp megbecsülni a párját, és így „még férfiasabban” akart elbánni a helyzettel. Nem egy esetben az a tény, hogy megveri a férfi az asszonyt, a saját olvasatukban a „férfiasság megmutatkozásának” a jele, illetve tévesen a személy fontosságát jelöli: aki fontos, azt megverem elv alapján. A verés egy pótcselekedet, amellyel a bántalmazó a szeretetét akarná kifejezni, persze tévesen, és ezzel a figyelmet felhívni magára. Ez sikerül is, csakhogy nem helyesen, és főképp nem szeretetteljesen.
Kiemelt képünk forrása: unsplash.com
