Hit- és erkölcstan oktatás: mit üzennek a tapasztalatok?

A kezdetek

A kötelező hit- és erkölcstan oktatás bevezetéséről először a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC törvény 35. §, valamint a 22/2013.(III.22.) EMMI rendelet határozott. Feladattá vált az etika, valamint a helyette választható hit-és erkölcstan-oktatás megszervezése az állami fenntartású általános iskolák minden évfolyamán.

Az új tantárgyak 2013-tól, felmenő rendszerben történő bevezetése 2016-ban lett teljes mind a nyolc évfolyamon, így abban az évben már majdnem háromszáz ezer gyermek vett részt vagy etika, vagy hit- és erkölcstan oktatásban.

A tantárgyak bevezetését illetően a társadalomban (ezen belül mind a szülők, mind a tanárok, de az egyház körében is, hiszen félő volt, hogy túl nagy terhet ró ez az egyházakra, meghaladva azok kapacitásait) igen nagyfokú megosztottság volt érzékelhető. A leghangosabbak talán azok a hangok voltak, melyek szerint az állam rá akarja erőltetni az egyházi tanokat a gyermekekre. A hasonló aggodalmaknak hangot adók csak azt felejtették el, hogy éppen azok számára jelent alternatívát az etikaoktatás, akik az egyházaktól ódzkodnak (igaz, az etikai, morális és erkölcsi alapismeretek is a keresztény értékeken alapulnak). 

Mit üzennek a tapasztalatok?

A kezdeti bizonytalanságok ellenére az új tantárgyak bevezetése hatékonynak bizonyult, ezt mutatja az a felmérés is, mely szerint a hit- és erkölcstant, illetve az etikaoktatást választók aránya 50-50 százalék körül van.

Természetesen a két tárgy között kialakult egyfajta jó értelemben vett verseny, ez azonban a módszertani megújulást ösztönzi mindkét oldalon.

Lényegi változásnak tekinthető, hogy a délutáni, fakultatív hittanoktatás mellett most már az órarendbe illesztve részesülhet hitoktatásban a tanuló. Egyházi iskolákban körülbelül 123 ezer általános iskolás tanul, így az állami köznevelési rendszeren keresztül több gyermeket érnek el az egyházak, mint arra az egyházi iskolákon keresztül képesek.

Az új tantárgyak bevezetése okán annak idején a növekvő számú hittanórák megtartásához további szakképzett emberekre volt szükség, hiszen egy lelkész, plébános önmagában nem képes ennyi feladatot ellátni, segítőkre van szüksége. Másik nehézséget jelentett, hogy több településen sem volt megfelelő az iskolai infrastruktúra az új tárgyak bevezetéséhez és megtartásához.

A szülők ódzkodása a hit- és erkölcstan oktatástól egyébként sokszor nehezen érthető, hiszen felvetődik a kérdés, milyen értékrendje lesz a gyermeknek, mire nevelik és tanítják otthon, ha az egyházi élettől teljesen el kívánják zárni. Az a divatos felfogás is megkérdőjelezhető, hogy majd ha felnő, eldönti a gyerek, hogy hisz-e vagy sem, mivel

ha soha lehetőséget sem adunk neki a vallás megismerésére (és itt heti 45 perc hitoktatásról van szó), akkor igencsak nehéz lesz döntenie olyan dologról, amelyet nem is ismer.

Mindazonáltal elmondható, hogy a családi szocializáció valószínűleg az a tényező, amely a leginkább latba esik a két tantárgy közüli választáskor.

Fontosabb tudnivalók az etika, valamint a hit- és erkölcstan-oktatásról

A törvényi előírások értelmében a szülőknek írásban kell nyilatkozniuk arról, hogy gyermekük etikaoktatásban vagy hit- és erkölcstan-oktatásban kíván-e részt venni, ennek hiányában a gyermek automatikusan etikaoktatásban részesül. A nyilatkozattétel időpontja az iskolai beiratkozás időpontjával azonos, melyhez tehát szükséges a nyilatkozattételi dokumentum.

Ez után az iskola igazgatója az érintett egyházi jogi személy meghatalmazott képviselőjének átadja az egyház által szervezett hit- és erkölcstan oktatásra jelentkezett tanulók adatait. (A gyermekek személyes adatait az iskolán, az érintett bevett egyházon és annak belső egyházi jogi személyén kívül természetesen további személyek nem ismerhetik meg.)

Ezután az adott iskola igazgatója egyeztetést folytat az egyházak képviselőivel a tanulócsoportok kialakításáról. Ez lehet például a katolikus, a református vagy az evangélikus egyház is.

Az etika tantárggyal kapcsolatban alsó tagozaton valamennyi tanító oktathatja e tárgyat, felső tagozaton azonban már képesített pedagógusok végzik az etika oktatását.

Amennyiben a szülő a következő tanévre vonatkozóan az etika vagy a hit- és erkölcstan tantárgyra vonatkozó választását módosítani kívánja, az erre vonatkozó szándékát minden tanév május 20-ig írásban közli az igazgatóval és az érintett egyházi jogi személy képviselőjével.

Dilemmák kereszttüzében

A kezdeti nehézségek ellenére a hit- és erkölcstan bevezetése mára már nem ütközik akadályokba, elmondható, hogy az egyházak és iskolák közötti együttműködés három év alatt stabilizálódott, vagyis mind a két oldal alkalmazkodott az új szituációhoz. 

Mint a legtöbb állami intézkedés, az új tantárgyak bevezetése is a kelleténél nagyobb politikai felhanggal rendelkezett, főként a balliberális oldal ellenzése tekintetében. Így nem meglepő, hogy több médium is erősen bírálta az új intézkedés bevezetését. 

A keresztény értékek ápolása, egyáltalán bármilyen értékrend átadása a gyermekeknek feltétlenül szükséges, pláne mai világunk globalizálódó korszelleme által megannyi ideológiai és erkölcsi áramlattal való találkozás közepette. Éppen ezért a hit- és erkölcstan oktatás hiánypótlónak számít a magyar oktatásban.

A vallás, a hit megismerése és tanulása pedig segít a gyermeknek, hogy a benne megfogalmazódott kérdéseket feltehesse, önmagát, a világot és Istent is világosabban lássa, ezen kívül az identitástudat  megfelelő kialakításában is segít, amelynek hiánya sokszor még felnőtt korban is problémákhoz, a személyiség zavaraihoz vezethet.

Képek forrása: unsplash.com