Mire van szüksége egy gyermeknek, hogy ne nehéz szívvel induljon a tanév? Pécsi Rita neveléskutató gondolatai a tanévkezdésről.
„Milyen tanévnek nézzünk elébe? Ha július óta emlegetjük, hogy nemsokára lesz nemulass!… majd, ha kezdődik az iskola!… ennek aztán vége!… – akkor ilyennek. Ha kihívásnak, lehetőségnek tekintjük, akkor élvezhetőbb lesz” – írja Pécsi Rita neveléskutató a tanévről.
Szerinte hiába jó tanulni, együtt lenni a diáktársakkal és mindezeket az élményeket otthon megosztani, a kezdeti lelkesedést azonnal felváltja a hasfájás, szorongás és félelem.
„Mit tegyünk? Kemény az élet, bele kell jönni – tehát hajtsuk, feszítsük, hadd tanulja meg? Semmiképpen! Ezzel ugyanis éppen az ellenkezőjét érjük el” – veti fel a problémát.
Pécsi Rita szerint az egyensúly megtalálása lesz a kulcs még a kiváló teljesítményhez is, amely a szorongást is oldja. A készségek lassan fejlődnek, amelyekhez elengedhetetlen a napi kiadós szünet – játék, mozgás és alvás.
„Nem ördögtől való a jól ismert sláger refrénje: Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás… Oldott, lassan járó időre, egymásra figyelésre, sok természetes élettel való kapcsolódásra van szükség ilyen mértékű intellektuális munka és megterhelés mellett” – idézi a találó dalszöveget.
hirdetésA legtöbb iskolás mind jár valamilyen különórára, és a pihenés érdekében néha ezeket kell beáldozni – de megéri!
„Feltétlenül fontos, hogy mi, szülők figyeljünk arra, hogy maradjanak meg azok a tennivalók, amelyekhez nagy kedve van gyermekünknek, amiben sikeres lehet, még akkor is, ha közben két hármasa is lett. Most kell erősnek lennünk. Ne programozzuk túl az idejét, a nagyobbaknak sem.” – figyelmeztet a neveléskutató.
Kiemeli, hogy a mintán nagyon sok minden múlik, hiszen a gyermekek első példája a szüleik élete. Számukra mi a fontos, hogyan osztják be az idejüket, mivel töltenek egy szabad délutánt.
„Gyermekünk is most tanulhatja meg azt az igényességet, hogy nem a „józan robot” az életünk értelme. Fontosak a barátok, a társak, a család. A nagyszülő sem kötelesség, hanem ajándék, és minden kapcsolatnak törődésre van szüksége.
Mással aligha helyettesíthető a közös tevékenység élménye. Egy kis kertészkedés, teregetés, egy nagy közös gyors körletrend, főzés-sütés, fűnyírás stb.”– javasolja a szakértő.
A gyermekeket biztatni kell, nem folyamatos elvárás elé állítani őket. Nem eredményeket, hanem erőfeszítést kell elvárni tőlük. Biztonságot kell nyújtani nekik, ahol van napirend és figyelmes beszélgetés. Mint írja, a hatékony tanulás három alapfeltétele: kíváncsiság – csinálás – hibázás.
Egy történettel zárja sorait:
„A Mester a tanítványaival a hídon üldögélt. A tanítvány megkérdezte:
– Mester! Ha beleesünk a folyóba, akkor megfulladunk?
Mire a Mester így válaszolt:
– Nem, fiam. Csak akkor, ha nem jössz ki!
Talán erre is való egy tanév – hogy megtanuljunk jól kijönni belőle.”
A teljes írást itt olvashatja.
