Haynau bosszúja

Egy nyári fülledt délutánon, egy kis szellőért esedezve, feleségemmel felbaktattunk a Gellért-hegy tetejére. Jó pár évvel korábban voltam fent utoljára, és kíváncsi voltam, történt-e valami előrelépés azóta vagy ugyanolyan „turista csapda”, mint régen volt. Annak ellenére, hogy a legfrissebb kimutatások szerint a Magyarországra látogató turisták 94%-a felkeresi, lesújtó állapotban van. Nemcsak maga az erődítmény, amely funkció nélkül áll, hanem a mellette elterülő csodálatos panorámával megáldott terület is. A parkoló kicsi és szemetes, nincs egy négyzetméternyi aszfalt, amely ne lenne töredezett, gyom nő mindenhol, rozsdásak a korlátok, a padok, a kandeláberek, a növényzet pedig letaposva – már ahol volt.

Nos, a fenti állapotok megleptek, de kicsit belemélyedve a környék történetébe, meg kell hogy állapítsam: oka van annak, hogy a magyar néplélek máig nem tud mit kezdeni a Citadellával. A szabadságharc leverése után, a Bach-korszakban a bécsi haditanács úgy határozott, hogy a korszerűtlen és hadászatilag elavult budai vár helyett egy jól védhető erődrendszert kell kiépíteni Budán, amelynek az esetleges támadók visszaverése mellett a legfontosabb célja az volt, hogy féken tartsa és megfélemlítse Pest-Buda lakosságát. Az erődöt Haynau vezetésével 1850-ben kezdték megépíteni Emmanuel Zitta altábornagy osztrák hadmérnök tervei alapján, de hadászatilag már építésekor elavultnak számított, nem felelt meg a modern kor hadviselési követelményeinek.

Az építkezési munkák 1854-ben fejeződtek be. A 220 méter hosszú és 46-60 méter széles épület falai 12-16 méter magasak, négy méter vastagak és belsejében 60 ágyút helyeztek el. Az épület udvarán 80 méter mély ciszternát építettek és nyugat felé az erőd védelmére védőárkot is ástak. Kelet felé az építmény falának tövébe szintén árkot húztak, ezen át felvonóhíd vezetett a keleti védőmű udvarába.

Szerencsére a Citadella osztrák tüzérsége csak egyszer kapott munkát, amikor Ferenc József születésnapján díszlövéseket adtak le. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést követően az erőd elvesztette hadászati jelentőségét, azonban a katonaság még 30 évig, az 1897-es kivonulásig használta. A budapestiek gyűlölték az épületet, ezért a teljes elbontását követelték, amely azonban pénzhiány miatt nem történt meg. A II. világháború alatt még egyszer sor került a Citadella katonai célú használatára, Budapest 1944/45-ös szovjet ostroma idején a fővárost védő német és magyar csapatok légvédelmi bázisául szolgált, míg kazamatáiban raktárat és sebesült-ellátó helyet rendeztek be. Az 1960-as években a Citadellát turistaközponttá alakították, falai között étterem és hotel is működött.

Nos, ilyen előzményekkel kész csoda, hogy az épület még áll. Jó hír azonban, hogy a főváros és a magyar állam meg szeretné szüntetni a mai áldatlan állapotokat. A közeljövőben busszal és autóval nem lehet majd felmenni a Citadellához, mivel nemsokára megkezdik a Rác fürdő mellett induló sikló építését, amelynek pályája kis részben a Gellérthegy gyomrában fog vezetni. Ezzel kezdetét veszi a Citadella és környezetének átfogó megújítása. Maga az épület is fel fogják újítani és megtöltik tartalommal. A tervek között szerepel, hogy a Citadella udvarainak tetejére, az erődfal magasságában medencékből álló gyógyfürdőt építenének, ahonnan akár lubickolva is lehetne gyönyörködni a fővárosban, télen pedig korcsolyára váltható a fürdőruha. Szinte mindegy is, hogy milyen terv lesz a befutó, csak történjen valami a Citadellával!

Fecske Gábor László