A melegjogok és a normalitás tiltakozása
A keresztény szabadság-fogalom minden magyarázat nélkül érthető evangéliumi elve sehogyan sem összeegyeztethető a liberális logika által megfogalmazott és erővel képviselt szabadsággal.
Az egyéni szabadságjogok egyik legérzékenyebb ügyében, a melegjogok megfogalmazásakor is megszólal a normalitás tiltakozó hangja. De az is igaz, hogy a józan ész által vezérelt ember hamar felteheti azt a kérdést is, hogy ha a liberális jogok végtelen kiterjesztését nézzük, akkor hol a másik szabadságjogának határa? Mert hol is húzzuk meg a határt? Ha a homoszexuális párok házasodhatnak, és gyermeket is örökbe fogadhatnak, akkor vajon nem ütköznek-e bele egy-egy gyermek egészséges testi és lelki fejlődéshez való jogába? – teszi fel a költői kérdést Nagy Ervin.
– A tévesen progresszívnak nevezett politika ezzel a kérdéssel nem törődik. A mai liberálisok a szabadságjogok körét, minden morális kontroll nélkül egyre nagyobb területen és egyre több cselekedetre ki akarják terjeszteni – mutat rá a szerző, aki szerint ez a kiterjesztés egyáltalán nem garantálja, hogy a szabadság végtelen és korlátok nélküli kiterjesztésétől jobb is lesz a világ körülöttünk.
A cselekedetek helyessége, a morál és a szabadság kizárólag az individuumban értelmezhető, a közösség esetében nem, hisz az szerintük csupán egy választható, az egyének által létrehozott laza kapcsolatú csoport, amely bármikor, bárhol és bármiért átértékelhető – természetesen a csoportot alkotó egyének szabadsága szerint. Emiatt Nagy Ervin úgy látja, hogy a család, a nemzet és hitbéli csoportok is ugyanolyan védelemre, sőt, gyakran ugyanolyan pozitív diszkriminációra „szorulnak”, mint az egyén, amely szintén a kereszténydemokrácia szabadságfelfogásához tartozik.
A teljes írás itt olvasható.
Forrás: Magyar Hírlap
