Ezért lázadnak az elégedettek

Malte Lehming publicista a Tagesspiegelben megjelent cikke nyomán Köntös László arra keresi a választ, vajon miért nő a jobb- és baloldali protesztpártok támogatottsága, miközben az életszínvonal emelkedik. A szerző kifejti, a kérdés csak azért merülhet fel, mert létezik egy amúgy soha nem igazolt tétel, miszerint a választók pártpreferenciáit anyagi helyzetük határozza meg.

E nézet gyökere abban a balliberális illúzióban keresendő, amely úgy vélekedik, hogy a „liberális konszenzus”  működőképes, ha a gazdaság jól teljesít, az életkörülmények jók, és az emberek nem panaszkodnak anyagi helyzetükre. De miért lázadnak mégis az elégedettek? 

A helyes válasz megtalálásához látnunk kell, hogy

az elmúlt években Európában megjelent a lenézően csak „populizmusnak” nevezett érzület, amely nem akar betagozódni a balliberális kulturális hegemónia elnyomása alá.

Ennek következtében a populistákat azonnal radikálisnak is bélyegzik, azok után, hogy a liberális szemlélet önmagát állította be normatívnak, ezért kíméletlenül üldöz minden általa populistának ítélt nézetet, ha nem találja azt integrálhatónak a balliberális világképébe.

A balliberális világkép értetlenül szemléli a jelentkező folyamatokat: nem képes felfogni, hogy vajon mi is a bajuk azoknak, akik fellázadnak a kulturális uralom, a „politikai korrektség” világképe ellen, ha egyszer jól élnek.

Malte Lehming ezt a jelenséget úgy fogalmazza meg: „a radikális jobboldal szavazói jó dolgukban nem tudják, mit tegyenek, és ezért csinálnak nagy ügyet a nemzeti, a vallási és a szexuális identitásukra fenekedő állítólagos veszélyekből”.

A balliberális konszenzus megroppanása csak azért következhetett be Köntös László szerint, mert

az Európát évtizedeken keresztül uraló ideológia soha nem fogta fel a vallás, a nemzet, a nemi orientáció történelmi léptékben is meghatározó identitásalkotó jelentőségét.

Nem lett volna szükségszerű, hogy a liberális ideológia önmagát úgy határozza meg, mint az európai civilizációs öntudat felszámolóját egy konstruált, soha nem létező emberkép nevében.

– Az „elégedettek lázadása” azt jelzi, hogy a történelmet nem lehet felülírni, a kulturális folytonosságot nem lehet felszámolni, a társadalmi mélyrétegekben működő világképi mintázatok lényegesen szívósabbak, mint azt az úgynevezett „progresszió” világképe feltételezte – írja Köntös László. Szerinte

az embereknek nem azért fontos a nemzet, a család, a vallás, a szexuális identitás, mert „jó dolgukban” ügyeket akarnak kreálni, hanem, mert szeretnének normálisan élni, s elegük van egy olyan ideológiából, amely folytonosan a hagyományaik, a szokásaik, a nemzetük, a vallásuk, a bevett erkölcsi normáik miatt hecceli őket.

A teljes írás itt olvasható.

Forrás: reposzt.hu