Szent István világossága
Miközben Mária Terézia Románokkal telepíttette be Erdélyt, volt a haza szempontjából is örvendetes cselekedete: Raguzából (ma Dubrovnik) hazahozatta a Szent Jobbot, és ezzel megteremtette Szent István ünnepének alapjait. Kezdetben csak egy misével, kizárólag egyházi ünnep volt augusztus 20-a. Később, 1820-ban búcsúkkal és ünnepélyes körmenettel bővült a szentmise, amelyen mindenki megcsodálhatta a szent ereklyét. Hivatalosan augusztus 20. csak 1891-ben vált nemzeti ünnepé. A második világháború előtt a Szent Jobb körmenet a Budavári palotából indult, és a Mátyás templomban ért véget, míg a rendszerváltás után felelevenített körmeneteket a Szent István Bazilikában és környezetében rendezték meg. 
A tűzijátékok már jóval Mária Terézia előtt megjelentek Budán. A feljegyzések szerint Magyarországon először Mátyás király és Beatrix királyné esküvőjén tartottak tűzijátékot 1476-ban, de 1686-ban Budavár visszafoglalását is tűzijátékkal ünnepelték. A Szent Istváni ünnepséghez 1828-ban lőttek fel elsőként rakétákat, de ekkor még nem vált szerves részévé az ünnepnek. Az 1848-as szabadságharc és a Bach-korszak ínséges időszaka után a kiegyezéstől kezdve egyre gyakrabban, ugyanakkor a központi szervezést nélkülözve, inkább a főváros belső terein tartottak tűzijátékokat.
Központilag szervezett, ma is ismert formája 1928-ban alakult ki, mikor a Gellért-hegy oldalán található Gellért szobor mellől, később a Citadelláról lőtték fel a „bombákat”. Innentől kezdve minden évben tűzijáték zárta augusztus huszadikát, amelybe évről-évre igyekeztek belecsempészni valami újdonságot. Például 1938. augusztusában – pár hónappal az igazságos I. Bécsi döntés előtt – római gyertyák kirajzolta történelmi Magyarország térkép jelent meg az ünneplők szemei előtt. 
Aztán jött a második világháború, és másfajta tűzijátékok dörrentek a főváros felett. A Rákosi-rendszer a népünnepélyt és munkaszüneti napot megtartotta, ugyanakkor a nemzeti ünnep tartalmát átszabta: így lett az új kenyér és a kommunista alkotmány ünnepe. Budapest lakossága újra élvezhette a tűzijáték fényes csodáit egészen 1956-ig, amikor tíz évre betiltották, és csak április 4-én a „dicsőséges vörös hadsereg” katonai parádéját követően tartották meg. 
1966-ban április 4-e mellett újra megjelentek az augusztusi égbolton a színes fények. Ugyanakkor a tűzijáték központi eleme a légvédelmi reflektorokkal megvilágított „Szovjet felszabadulási emlékmű” (ma Szabadság szobor) volt, ahonnan a rakétákat is indították. 
Augusztus 20-át a rendszerváltás után, 1991-ben az országgyűlés Magyarország állami ünnepévé nyilvánította. Az esti tűzijátékot kezdetben még a Szabadság szobor környékéről és a Citadelláról, később – a polgári kormányok idején, szakítva a kommunista hagyománnyal – már uszályokról, a hidakról, a Budavári palotától és a rakpartokról indították. A tűzijátékot csak egyszer, 2002-ben kellett elhalasztani a Duna áradása miatt: a rakéták ebben az évben augusztus 31-én durrogtak. 2006-ban viszont indokolt lett volna az elhalasztása, de sajnos akkor ez nem történt meg, így az esti vihar 5 halálos áldozatot követelt. Azóta a szervező magyar állam különös figyelmet fordít az időjárás-előrejelzésre és a biztonságra.
Fecske Gábor László
