Az XXL családokról gondoskodnak felülről és még feljebbről
Néhány évvel ezelőtt történt. Állok a postán a sorban. Két hölgy beszélget előttem a gyerekek után járó családi adókedvezményről. Méltatlankodnak, hogy bezzeg ők nem kaptak annak idején semmit, mégis felnevelték az egy-két gyereküket. Most meg a nagycsaládosok helyett fizethetik az adót. Őrület, milyen világot élünk.
Első pillanatra elég rosszul éreztem magam. Feleségemmel különösen vigyázunk arra, hogy pusztán azért, mert megengedjük a Teremtőnek, hogy a gyermekáldásban is megmutathassa az ő ajándékait – és már jó pár ilyen ajándékunk van – ne legyünk mások terhére. Így mindenki megbizonyosodhat, hogy aki gyermeket vállal az ég iránti bizalomtól vezérelve, az minden szükségeset is megkap hozzá.
Nem ma lettünk – egyik pillanatról a másikra – nagycsaládosok. Nem is „Orbán Viktornak szültük a gyerekeket” – ahogy ezzel minduntalan megbélyegzik a magukból az eljövendő generációnak áldozatot hozó szülőket. Mi már akkor is babát vártunk, amikor arra még nem buzdított senki, ráadásul egy garassal sem támogatta. Így elmondható, hogy a jelenlegi kormány előtti, a letűnt rezsim szellemi örökségét cipelő, ma is köztünk lévő kaméleon politikusoknak sem szültünk. Nem is motiváltak rá.
A szándékunk tehát tiszta és világos. A jelenleg hét gyermekünkkel nap mint nap megtapasztaljuk, hogy gondoskodnak rólunk felülről – és még feljebbről. Jelenleg éppen a családvédelmi intézkedések révén. És noha érezzük, hogy azoknak, akik hozzánk hasonlóan még ilyen, az elmúlt tíz évben született kisgyermekeket nevelnek, elférne még akár kétszer ennyi támogatás is, főleg a gyerekekre fordítható idő vagy a gyereklétszám miatt egyre szűkülő lakások bővítése szintjén. Most sem panaszkodunk, csak hálásak vagyunk.
Köszönet jár tehát mindazoknak, akik a befizetett adójuk révén az olyan XXL családok mindennapjaihoz járulnak hozzá, mint amilyen a mi családunk is. És természetesen köszönet azoknak, akik látják bennünk a jövőt kormányzati szinten. Jó találkozni a biztató tekintetekkel, amikor „észrevétlenül átsuhanunk” mind a kilencen a szupermarket polcai között. Nem kérkedünk azzal, hogy előbb végzünk a bevásárlással, csak mert hét gyerekből négy már tudatosan veszi le és teszi be a bevásárlókocsiba az általunk kért élelmiszert. Elnézést, hogy néha az is meglátszik, ha elfáradunk egy kicsit.
Köszönjük, hogy – másokkal ellentétben – ilyen vagy olyan módon támogatják a nagycsaládosokat!
A szerző hétgyermekes családapa.
Fotó: Tóth Róbert Ádám
