Nagy Ervin: A kommunista nem vész el, csak átalakul
Nagy Ervin szerint a történelmünket magyarázó tudósok, történészek jelentős részének szakmai pályája még a szocializmus idején indult el. Nehéz elvárni tőlük, hogy a számukra kedvező intézményekre bármiféle negatív kritikát fogalmazzanak meg. Ezért tud élni napjainkban is a „régebben minden jobb volt” felfogás.
A baloldali álláspont sok esetben „belső erózióként” tünteti fel a rendszerváltást, mintha a nyolcvanas évek MSZMP-sei akarták volna a hazug rendszer leépítését. Mintha ők ábrándultak volna ki a kommunizmusból, és nem a fiatal ellenzék tettei hozták volna el a változást. Ez a posztkommunista önigazolás a jelenben való hitelességük alapja akar lenni. Mind a mai napig.
De mi azoknak a véleménye, akik ezt a folyamatot egyáltalán nem így tapasztalták? Akik sokkal inkább úgy látják a letűnt rendszer bukását, mint amelyik újra próbálta teremteni önmagát, ám amikor a világpolitikai változások miatt ez már lehetetlennek bizonyult, gyorsan ruhát váltottak a korábbi kommunista „reformerek”. A vörös gúnyát szivárványszínűre cserélték a legnagyobb természetességgel.
De nem felejthetjük el: a kommunista nem vész el, csak átalakul.
A pozitív múltértékelés is ennek az átalakulásnak a biztosítéka. Ez a védernyő – hívjuk csak hazugságnak – megóvta őket a tetteikkel való tényleges szembenézéstől. És ma ezek az emberek, akik akár jókedvűen tudnak sztorizni Kádárról és a rendszer végéről, ma a baloldalon vagy inkább a liberális elit oldalán helyezkednek el – nem egyetlen utódpártban továbbélve. Látjuk őket. Itt vannak.
Forrás: MH.
Nyitóképünk: Budapest, 1989. január 10.
Nyers Rezső államminiszter (b), Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke (b2), Pozsgay Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Bizottságának tagja (j2) és Medgyessy Péter, az MSZMP Központi Bizottságának tagja (j) az Országgyűlés ülésének szünetében a Parlament folyosóján.
MTI Fotó: Kovács Attila
