Nem kakukktojást fogadunk örökbe

A Képmás júliusi számában Sárdi Enikő készített interjút az immár négy gyermeket nevelő Simonéknál. A házaspár úgy gondolta, hogy a három saját után szívesen örökbefogadnának egy negyedik gyereket, mivel az édesanya egészségügyi állapota bizonytalanná tette az újabb szülést.

A szülők az interjúban elmesélik, hogy az örökbefogadás körüli procedúra levette róluk a rózsaszín szemüveget. Rájöttek, hogy nem fogadhatnak senkit sem örökbe karitatív felindulásból vagy éppen valaki helyett. Ráadásul általában olyan gyerekeknek keresnek családot, akik nem kívánt terhességből születtek, vagyis sérüléssel indult az életük.

– Az örökbefogadás örökre szól – jelenti ki az édesanya –, nincsen olyan, hogy nem tetszik, visszaküldöm. Aki eleve kizárja a cigány származású gyereket, annak el kéne gondolkodnia azon, hogy tényleg kész-e az örökbefogadásra? Mert ha csak faji hovatartozás alapján kizár valakit, akkor nem lesz képes arra sem, hogy elfogadja a gyerek kevésbé tetszetős személyiségjegyeit.

A faji hovatartozást hivatalosan nem lehet megjelölni, de mindenki tudja, ha valaki azt írja be, hogy „szőke, kék szemű” gyereket szeretne, az azt jelent, hogy „nem cigányt” – jellemzi a folyamatokat Simon János.

Amikor megkapták az örökbefogadható Zsoltiról az igen csak előnytelen fotót, elég nehéz helyzetben voltak, de nem hátráltak meg, és jelezték, hogy szeretnének vele találkozni. Zsolti azonnal levette a lábukról leendő szüleit. A kötődési folyamat küzdelmei után végül magukhoz vehették a kis cigány fiút.

A testvéri összecsiszolódás simán ment, annak ellenére, hogy korábban nem mindenki örült az új jövevénynek. A nagyfiú úgy fejezte ki a befogadását – meséli az édesapa –, hogy a hűtőn található mágnesbetűkből keresztrejtvény alakzatban tette ki immár négyük nevét, mert más módon nem sikerült volna elegendő karaktert találni hozzá.

Zsolti a családban elhagyta korábbi szorongásait, és a csöndek helyett a hangját is hallatta. Igazi komoly fejlődés és gyógyulás indult el az életében. A szélesebb családban volt, aki kétkedéssel állt az új jövevény érkezésével szemben – mesélik a szülők –, mondván, hogy sok bajuk lesz a nevelésével, ám ez nem következett be. Épp ellenkezőleg: Zsolti rohamléptekben hozza be a lemaradásait, mindeközben sok örömmel ajándékozva meg új családjának minden tagját, akik között végre otthonra lelt.

Forrás: Képmás magazin; Fotó: Képmás / Páczai Tamás