A budapesti főpolgármester-jelöltek vetélkedőjéről már sok mindent leírtak, azokat nem áll szándékomban megismételni. Mindössze egy körülményre szeretném fölhívni a figyelmet.
Mint tudjuk, az egyik jelölt a ingyenessé tenné a közközlekedést a tizennyolc éven aluliaknak, bérlakásokat építene stb.; a másik kibővítené a sétáló övezeteket. Nincs értelme az összeset fölsorolni: mindannyian azonos típusba tartoznak. Egyik sem valamilyen magasabb szempontból megfogalmazott, a város fejlődését, jobb működését elősegítő elképzelés, hanem valamilyen pitiáner ígérgetés azok számára, akik a saját napi, filléres hasznuknál nem látnak tovább.
Olyanok ők, mint az apa, aki nem arra biztatja a fiát, hogy tanuljon jól, mert akkor híres föltaláló, életeket mentő orvos, vagy valami egyéb hasonló lehet, hanem azt ígéri neki, hogy minden ötösért fizet neki száz forintot.
A történelemből ismerjük a példát: a Róma sorsát eldöntő, állás vagy különösebben érdekes foglalkozás nélküli római plebset, amelyiket csak a holnapi szórakozása érdekelte, a birodalom sorsa nem. Kenyeret és cirkuszi játékokat!
hirdetésA kisstílű városi lumpen szavazóknak izzadtságszagú hazugságokat hangoztató jelölteket. Hátha azoknak a földhözragadt céljait megértik, ezért majd rájuk szavaznak. Vesszen mindenki, aki magasabbra tör.
Maróth Miklós
