Harminc évvel ezelőtt, ezen a napon temették újra Nagy Imrét és társait. Százezrek kísérték végső útjára a mártírhalált halt miniszterelnököt és sorstársait.

Az 1956-os forradalom mártírjait – Nagy Imrét, Maléter Pált és Gimes Miklóst – napra pontosan csak 31 évvel kivégzésük után helyezték végső nyugalomra. A kádári rendszer a megtorlás szimbólumaként használta fel mindazok emlékét, akik a magyar nép szabadságért küzdöttek: méltatlan módon – arccal lefelé –, jeltelen sírokba temették a kivégzett hősöket.

1989. június 16. Közös énekléssel róják le kegyeletüket a résztvevők a Hősök terén, a Nagy Imre 1956-os miniszterelnök és mártírtársai emlékére rendezett ünnepélyes szertartáson, kivégzésük 31. évfordulóján tartott gyásznapon. A gyászszertartáson több tízezer ember vett részt és helyezte el a kegyelet virágait a mártírok koporsójánál. Fotó: MTI/Balogh P. László

A Hősök terén tartott megemlékezésen hangzott el a fiatal Orbán Viktor beszéde, amely mérföldkövet jelentett Magyarország életében. Hat koporsó sorakozott egymás mellett: Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza és Szilágyi József nyugodtak bennük. A szónok szavai szerint a hatodik koporsóban „nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik”.

Budapest, 1989. június 16. Mensáros László és Darvas Iván színművészek díszőrségben az ’56-os mártírok Műcsarnok előtt felállított ravatalánál. Fotó: MTI/Friedmann Endre

Ez a nap történelmi jelentőségű volt a kommunizmusban élő magyarok számára. A forradalom hősei az őket megillető helyükre kerültek, és olyan igazságok hangoztak el aznap, amelyek sok százezer magyar szívében sajgó érzésként évtizedeken át jelen voltak, de beszélni róluk nem lehetett. Az éveken át elnyomásban és félelemben élő magyarok ezen a napon felemelhették fejüket, s egymás szemébe nézve indulhattak meg a demokrácia és egy szabad ország felé.

hirdetés

Orbán Viktor megemlékezésen elmondott beszéde hatalmas port kavart, hiszen a fiatal politikus nyíltan bírálta a kommunista rendszert, beszélt a kommunizmus bukásáról, és követelte a szovjet csapatok azonnali kivonását.

– Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik, hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni a szent kommunista tabukkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket, és bizalmát beléjük helyezte. Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlenek – mondta Orbán Viktor.

Az újratemetést követően már nem lehetett megállítani az eseményeket. Július 6-án – Kádár János halála napján – Nagy Imrét hivatalosan is rehabilitálták. 1989. október 23-án kikiáltották a köztársaságot, ezzel végleg lezárult a majd’ fél évszázados kommunista diktatúra Magyarországon.

A Kereszténydemokrata Néppárt a jeles évfordulóról rövid közleményben emlékezett meg

„A szabadságszerető magyar nép a rendszerváltás idején az utolsó elnyomóitól is megszabadult. Ennek a legjelentősebb szimbolikus eseménye volt Nagy Imre és mártírtársainak újratemetése 1989. június 16-án. Az éppen ma 30 éves bátor, hazaszerető szókimondás máig alakítja hazánk sorsát.”

Orbán Viktor, Magyarország élén negyedik ciklusát töltő, háromszor kétharmados többséggel megválasztott miniszterelnöke feleségével rótta le kegyeletét az 1956-os mártír-miniszterelnök sírjánál Nagy Imre újratemetésének 30. évfordulóján.  A kormányfő és Lévai Anikó megemlékezett a névtelen áldozatokról és a névtelen elesettekről is.

Címlapfotó: MTI/ Fényes Tamás