A magyar haditengerészetről emlékezünk

Ha létezett valaha igazán jelentős magyar hadihajó, akkor az a Szent István csatahajó volt. Az SMS Szent István több értelemben is különlegesnek mondható – az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészetének legerősebb – Tegethoff-osztályú – csatahajói közül ez volt az egyetlen, amelyet magyar történelmi személyről neveztek el. Mondhatni ez volt az a hajó, amely hivatalosan is Magyarországot képviselte a flottán belül. Ennek megfelelően magyar mérnökök és építészek – a Ganz Danubius hajóépítő üzemének alkalmazottjai – alkották meg, illetve később a legénységének jelentős része is magyar származású volt. 

A hajó vízrebocsátása 1914. január 17-én történt meg, hadi szolgálatba azonban csupán 1915 decemberében állt először. Az osztrák-magyar flotta más hadihajóihoz hasonlóan a Szent István is ritkán hajózott ki a kikötőkből, ugyanis az Antant – többségében olasz – erőfölényben lévő hadihajói a háború során majdnem a teljes Földközi-tengert ellenőrzésük alatt tartották.

1918 júniusában azonban az Osztrák-Magyar Monarchia hadvezetése úgy döntött, megpróbálja megtörni az Antant tengeri fölényét. Az Adria-menti kikötőből június 8-án és 9-én futottak ki a Monarchia hajói, hogy áttörjék az Otranto városa mentén felállított tengerzárat. Az akciót ellentengernagyként Horthy Miklós vezényelte. 

A Szent István elsüllyedése több szerencsétlen véletlen eredményeképpen történhetett meg. Ezek egyike az volt, hogy június 10-én hajnalban egy olasz korvett, a MAS-15 torpedónaszád kapitánya, Luigi Rizzo (akit később a „l’Affondatore”, vagyis „süllyesztő” becenéven emlegettek a taljánok) Premuda szigete körül járőrözve éppen azelőtt szúrta ki a kötelékben haladó osztrák-magyar hadihajók által kibocsátott füstoszlopot, mielőtt kiadta volna a parancsot a kikötőbe való visszaindulásra.

Rizzo kapitány az éjjel sötétjében korvettjét a Szent István közelébe lavírozta, és két torpedót lőtt ki a csatahajóra, amelyek kritikus pontokon, az első és a második kazánház mellett találták el a Szent Istvánt. A keletkezett réseken rengeteg víz ömlött a hajó testébe, amelyet a matrózok egyszerűen nem tudtak elég gyorsan kiszivattyúzni. Az olasz korvett a torpedók kilövése után egyből el is menekült, az osztrák-magyar hajóknak nem volt esélyük utolérni. 

A Szent Istvánt a többi osztrák-magyar hajó megkísérelte a sziget körüli sekély vizekre vontatni, azonban nem jártak sikerrel.  A hajó haláltusája az egyik első olyan csatahajó-süllyedés volt, amelyről videófelvétel is készült: 

A Szent István végül reggel 6:05-kor felborult, hét perccel később pedig teljesen el is süllyedt. Az 1087 fős legénységből 89 matróz – köztük 41 magyar tengerész– vesztette életét. Az osztrák-magyar hadvezetés a Szent István elsüllyedése, illetve a támadás idő előtt történt lelepleződése miatt végül lefújta a hadműveletet. 

Az olaszok számára a Szent István elsüllyesztése óriási diadalnak számított: Rizzo kapitányt később a Savoyai Rend Katonai Lovagkeresztjével tüntették ki, 1939-ben pedig ezt a napot jelölte ki az olasz állam a Haditengerészet Emléknapjaként.

Bár – természetesen – eltérő módon, de mi is ugyanezen a napon emlékezünk meg azokról a magyar haditengerészekről, akik tengereken és folyókon teljesítettek szolgálatot – a kiegyezés előtt osztrák, a kiegyezést követően osztrák-magyar, az I. világháború után pedig magyar zászlók alatt.