Öt nappal a pápa látogatása után, ötven kilométerre Somlyótól
Némi hiányérzetet keltett ugyan, hogy ezúttal nem említette meg a nacionál-kommunista időszak mártírjait, élükön boldog emlékezetű Márton Áron püspökünkkel, de gondoltuk sokan: nézzünk a jövőbe, tegyük félre sérelmeinket, a pofonokat, amelyek akkoriban sűrűn záporoztak ránk.
Aztán öt napra rá az Úz völgyében ismét szembesültünk azzal, hogy a pápai üzenet csak nekünk, erdélyi magyaroknak szólt. Keresztény testvéreink Dormánfalváról nem vélték, hogy a katonai temető általuk vitatott ügyét békésen kellene megoldani. Hiába volt a bukaresti hivatalok jogtalanságot kimondó verdiktje, hiába a magyar kormány figyelme, ők a temetőbe betörve, a régi fakereszteket kitörve gondoltak maguknak helyet, igazat teremteni. És a jelen lévő papok ünnepi misét tartottak a betörő tömegnek, az új keresztek, emlékmű körül.
A rendőrök, dacára annak, hogy maguk is részesei voltak a történteknek, és dacára a sok-sok helyszíni videónak, hivatalosan deklarálták, hogy semmilyen atrocitás nem ért ott senkit. Az egyik legnagyobb román internetes lap ugyanazon az oldalon hozza a rendőrségi kommünikét és a helyszíni felvételeket, anélkül, hogy egy szó magyarázatot is adna a nyilvánvaló ellentmondásra.
Mindezt a Pünkösdi zarándoklat előtt, amikor Somlyón ismét összegyűl százezer ember. Imádkozom, hogy ne induljanak el a nyilvánvaló provokációra. Remélem, ugyanúgy fognak keresztény testvéreinkért imádkozni, ahogy az Úz völgyében is tették az élőláncot alkotó magyarok, akiket a román sajtó megpróbál felelőssé tenni a kialakult helyzetért. Remélem, imádkozik mindannyiunkért Ferenc pápa is, távoli, európai lakhelyén.
Hogy „cui prodest?” Ki húz hasznot belőle? Biztos, hogy nem a keresztények. Mi, erdélyi magyarok viszont, harminc évvel Marosvásárhely után odatartottuk a másik orcánkat is.
Kelemen László
