Müller bíboros megvédte a „rózsafüzért lóbáló” Salvinit

Talán sokan emlékeznek arra a képre, amelyen Matteo Salvini, a Liga nevű olasz bevándorlásellenes párt elnöke egy fehér-kék rózsafüzért magasba emelve köszönti a szimpatizánsait. Ez a fénykép hamar az olasz politikus – nyilván gondolkodás nélkül elítélendő… – „politikai kereszténysége” szimbóluma lett, és természetesen sokak haragját kiváltotta Olaszországban (illetve Európa-szerte). „Nem szabad a vallással visszaélni, tilos a kereszténységet politikai célokra használni”, harsogták mindenfelől a kritikusok, olykor szinte azt sugallva, hogy Salvini valójában egyáltalán nem is vallásos, a katolikus hitet és annak különböző „kellékeit” tisztán „politikai termék”-ként használja – még jó, ha nem jár sátánista összejövetelekre közben.

Az olasz pártvezető olyan, többnyire az EP-kampány során tett megjegyzései, mint „Mária szeplőtelen szíve győzelemre fog vinni minket.”, vagy „Olaszországot és az életemet Mária Szeplőtelen Szívére bízom!”, újra és újra heves, néha a gyűlölködéssel határos támadásokat vontak maguk után.

A Liga elnökét ráadásul nemcsak politikusi, hanem gyakran egyházi körökből is élesen kritizálták. Pietro Parolin bíboros, szentszéki államtitkár pl. egy alkalommal azt mondta: „Úgy gondolom, a pártpolitika megoszt, de Isten mindenkié. Mindig veszélyes, ha valaki a saját céljai elérése érdekében folyamodik Istenhez.”

Jóllehet Salvini, szándékait tisztázandó, még a „nyilvános gyónásig” is elment, amikor úgy fogalmazott:

Én vagyok a legutolsó a keresztények között: elváltam, bűnös vagyok, káromkodok, háromszor megyek szentmisére egy évben. De megvédem a történelmünket és a katolikus iskoláinkat

– ellenlábasait (magától értetődően) a legkevésbé sem volt képes megenyhíteni. Volt, aki szerint Ferenc pápa alkalomadtán még az áldást is „szívesen megtagadná” a Liga elnökétől…

Néhány nappal ezelőtt azonban Gerhard Müller bíboros, még ha áttételesen is, de azért igen határozottan megvédte a jobboldali, bevándorlásellenes politikust, amikor egy interjúban többek közt ilyesmiket mondott*:

Azt állítani, ahogy azt a La Civiltà Cattolica vezetője, Antonio Spadaro, és a CEI [olasz püspöki konferencia] elnöke, Gualtiero Bassetti tette, hogy Matteo Salvini nem keresztény, amiért ellenzi a bevándorlást, tévedés. Teológiai baklövés [„bestialità”] azt mondani, hogy valaki nem keresztény, ha az illetőt megkeresztelték és bérmálkozott. Ez politikai ítélet. Az Egyház jelenleg túl sokat foglalkozik politikával, és túl keveset a hittel.

Vagy:

Vannak országok, amelyek keresztényietleníteni akarják Olaszországot és Európát, miközben Salvini az Európai Unió atyái és keresztény gyökerei felé fordult. Inkább azokkal állok szóba, akik a keresztény hagyományról beszélnek, mint azokkal, akik ettől [Európát] megfosztani akarják. Abszurd dolog, hogy a pápa olyan munkatársai, mint Spadaro, politikai bíróként lépnek fel. Ki hatalmazta fel őket erre?

Egy másik helyen pedig:

Különös, hogy a pápa a legszekulárisabb embereket fogadja, de Salvinit nem. Párbeszédet folytat a venezuelai rezsimmel, vagy Kínával, aki keresztények millióit teszi be átnevelő táborokba, templomokat rombol le, és üldözi a keresztényeket. Itt, Olaszországban, azonban nem Kínában vagyunk. Mindenkivel testvéri szellemben kell beszélni.

Müller egyébként, – hogy úgy mondjuk – „nem akárki”: korábban a Hittani Kongregáció prefektusa volt. Pozíciójából még 2017-ben Ferenc pápa távolíttatta el.

Forrás: Katolikus Válasz   Címlapfotó:MTI/AP/Antonio Calanni

*Az idézett interjúrészleteket a Katolikus Válasz munkatársai fordították.