Ferenc pápa: megérint a magyarok szolidaritása
„A migráció problémájának egyik megoldási módja azokat az országokat segíteni, ahonnan jönnek. A migránsok vagy éhezés, vagy háborúk miatt jönnek, ott kell befektetni, ahol éhezés van, és Európa képes is erre, s ez is egy módja [ti. a probléma kezelésének].”
Azt gondolom, ez a megnyilatkozása két szempontból is figyelemre méltó és nagy jelentőségű, különösen a magyar migrációs politika vonatkozásában, de egész Európát illetően is.
Egyrészt azért, mert
Ferenc pápának ezek a mondatai visszaigazolják a magyar kormány humanitárius segítségnyújtási politikájának helyességét.
A Hungary Helps Program keretében ugyanis Magyarország Kormánya már évek óta komoly támogatásban részesíti a humanitárius válság sújtotta és üldöztetés által fenyegetett közösségeket, több tízezer ember szülőföldön maradását és otthonába való visszatérését lehetővé téve. Az a kijelentés, hogy „ott kell befektetni, ahol éhezés van, és Európa képes ezt megtenni”, összhangban van a kormány határozott meggyőződésével, miszerint a segítséget kell odavinni, ahol a szükség van, nem pedig a bajt Európába hozni. Ez a helyben való segítés elve – ez jelenti migrációs és humanitárius politikánk mozgatórugóját és hatékonyságát.
Másrészt azt is
egyértelművé tette a Szentatya, hogy a migráció egyoldalú értelmezése, miszerint az államok kizárólagos és egyetlen helyes hozzáállása a bevándorlók feltétlen befogadása, téves és torz felfogás.
Sőt, a migrációs válság összetettsége miatt ez óvatlanság és felelőtlenség is, figyelmeztetett a pápa, utalva Svédországra, ahol „sok migránst befogadtak, de most megálltak, mert nem tudják integrálni őket.”
Szembetűnő, hogy alig hallhatunk erről a médiában, noha migrációs kérdésben sokan előszeretettel hivatkoznak Ferenc pápára, mint aki mindenféle árnyalás nélkül „támogatja” a bevándorlást. A következetesség, a tisztánlátás és a teljesség kedvért érdemes volna szem előtt tartani, hogy a Szentatya „megoldási módnak” tartja azt, amit a magyar kormány követ, vagyis „azokat az országokat segíteni, ahonnan jönnek [a bevándorlók]”.
Amíg a brüsszeli bevándorláspárti politikus-menedzserek és pénzemberek önkényesen és erőszakosan ránk akarják kényszeríteni abszurd elképzelésüket, nem törődve azzal, hogy az európai állampolgárok fejére súlyos kockázatot hoznak, addig a magyar kormány – a magyar emberek megkérdezésével és támogatásával – nem menedzselni, hanem megoldani akarja a problémát. Hungary Helps – Magyarország segít, méghozzá helyben, ahol a leginkább van szükség a támogatásra.
Ennél fogva pedig azok a vádak és támadások, amelyek a magyar kormány keresztény együttérzésből fakadó humanitárius erőfeszítéseit megkérdőjelezik, alaptalanok és méltatlanok, csakúgy, mint a Ferenc pápát saját önigazulásukra felhasználó, képmutató próbálkozások.
A csíksomlyói pápalátogatásra készülve különösen is aktualitást nyer és nagy örömömre szolgál Ferenc pápa elismerése, ugyanis ez egyszerre ösztönzés és bátorítás annak a munkának a folytatására, amit a magyar kormány a legerősebb ellenszélben is évek óta felvállal, a keresztény együttérzés és felelősségvállas jegyében. Annak a szolidaritásnak a jegyében, amelyről legutóbbi, egyben első találkozónk alkalmával, amikor üldözött keresztény ösztöndíjas hallgatóinkkal fogadott minket audienciáján, Ferenc pápa azt mondta nekünk: „Mélyen megérint a magyarok szolidaritása!”
Az elismerés mindig jólesik az embernek, de tudjuk, hogy az nem jutalom, hanem feladat és ösztönzés. Ösztönzés arra, hogy folytassuk küldetésünket. Csíksomlyón ehhez kérünk majd áldást a pápától.
Azbej Tristan
